When the lie comes to light

9. rész

-Csak fáradt vagyok és aggódom a haveromért. Ennyi. Miért, van valami, amiért bajomnak kéne lennie Veled?

-Dehogy vagyis… Nem, nincs semmi.- Ő ezen csak gúnyosan nevetett egyet. Mintha tudná, hogy hazudok. De honnan tudná? Semmi bizonyítéka sincs…- Lassan haza kéne menni.

- Menjünk

Beszálltunk az autóba és hazáig szótlanul ültünk egymás mellett. Haza érve, gondoltam meglepem egy kicsit. A kedvenc fehérneműmet vettem föl, amit Andy is imád rajtam. Mikor már mindketten az ágyban feküdtünk Én fölé kerekedtem és bele ültem az ölébe, de úgy, hogy vele szembe legyek. Az Ő reakciója nem az volt amire számítottam. Lelökött magáról és elkezdett kiabálni.

-Még is mi a faszt kerestetek ti az erdő közepén kb éjfélkor? Miért nem volt „Olikácskán” felső és, hogy, hogy ki volt gombolva a nadrágja? És mivel magyaráznád azt, hogy a drágalátos Oliver-nek el volt nedvesedve a nadrágja? És a szétszakított harisnyád? Csak nem aközben szakadt el, mikor lerángatta rólad?

Próbáltam valami értelmes magyarázatot adni ezekre a kérdésekre, de az egyetlen ésszerű magyarázat az igazság volt. Még sem mondhattam el neki… Csak szavakat nyögdécseltem ki és közben borzaszóan szégyelltem magam. Mikor Andy látta, hogy nem tudok a kérdéseire mit válaszolni, akkor csak kisétált egy doboz cigivel és öngyújtóval a kezébe. Beültem a szoba egyik sarkába felhúztam a lábamat, a karommal összekulcsoltam őket és a fejemet a térdemre hatottam. Vártam és vártam, hogy Andy mikor jön vissza dühöngve, de nem jött, ezért hát ebben a pózban el is aludtam. Másnap reggel délkörül ébredtem, egyedül. Andy sehol nem volt. Elindultam megkeresni és elmondani a teljes igazságot, hátha megenyhül. De nem volt se a lakáson belül, se kívül. Felhívtam a lányokat, hogy nem-e tudják, hogy hol lehet Andy. Mikor felvették, akkor valami bajuk volt velem…

-Sarah, Missy! Nem tudjátok, mi van Andy-vel? Tegnap elment valahova szó nélkül és azóta nem jött vissza. És az előtt rendesen össze is vesztünk.

-Esetleg egy szia, vagy valami? – szólt bele a telefonba idegesen Sarah.- Nem, nem tudjuk, hogy hol van, de mit szólnál, ha egyszer nem csak magaddal törődnél? Tegnap itt hagytál minket. És máskor is. Mióta itt van Andy, azóta rohadtul elfelejtettél minket és csak akkor jut eszünkbe a nevünk, ha kell neked valami. Úgy volt, hogy az előző este, csajos este lesz, erre ide csődíted nekünk ezeket az alkoholistákat, te meg eltűnsz Oliverrel valahova. Ezek felitták az apám pia készletét, amibe különleges borok, likőrök sorakoztak. Leitattak minket is, bepróbálkoztak nálunk, sikerrel, mivel hót részegek voltunk és utána itt hagytak a szarban. A szüleim közben haza értek és elképzelhetetlen cirkuszt csaptak. Remélem büszke vagy magadra. A 10 éven át tartó, töretlen és tökéletesnek látszó barátságunkat tönkre tetted csak egy fiú miatt, akinek valószínűleg csak arra kellesz… Ébredj már föl! Ő egy híres ember millió és millió rajongóval, majd pont te kellenél neki, nem?- Ők ezzel le is tették a telefont. Köpni-nyelni nem tudtam ezután a beszélgetés után.

-Nem, nem, nem!!! Nem én hívtam meg őket és különben is a kedvenc bandátok, örültetek neki mikor jöttek. Engem Oliver haza akart kísérni mert szarul voltam. Arról meg csak te tehetsz, hogy engedted magad leitatni. És Andy-nek Én nem csak arra kellek! Ha így lenne, akkor most nem lennénk össze veszve. – persze ezeket már csak magamnak mondtam, hisz a vonal másik végén a telefont egy ideje már letették…

Nem tudtam mást csinálni a síráson kívül. Egyedül maradtam. Miután össze szedtem magam, bementem meglátogatni Oli-t. Túl van a gyomormosáson, most már csak pihennie kell 1-2 napot. Pont akkor mentem mikor aludt. Leültem az ágya melletti székre. Még meleg volt, úgy, hogy volt itt bent valaki. Biztos a banda többi tagja. Eltelt pár óra mire Oliver fölébredt, de megérte Rá várni. Mosoly ragadt az arcra mikor meglátta, hogy ott vagyok. De egyben el is szégyellte magát.

-Sajnálom… Nem akartam. Én csak bevoltam rúgva, nem tehettem róla.

-Semmi baj. Már megtörtént, változtathatni, úgy sem tudunk már rajta. De beszéljünk inkább másról. Hogy érzed magad?

-Egész jól. A történtekhez mérten. De ugye Andy-vel kibékültél már?

- Honnan tudod, hogy összevesztünk?

-Volt bent és mesélt. Meg is fenyegetett, de az most nem lényeg… Azt hiszem ezzel tönkre vágtam a barátságunkat.

-MI? Mi az, hogy megfenyegetett? Mivel, miért?

-Mindegy… Majd elmondom máskor.- ekkor észrevettem egy lila foltot a karján.

-Oliver, mitől olyan a karod?- Mutattam a foltra

-Semmi, ez csak. Semmi…

Sikerült kiszednem belőle, hogy mitől olyan a keze. Andy szorította meg neki. De miért ilyen erőszakos? Először megfenyegeti, aztán kiderül, hogy bántotta is Őt. Gyorsan felkaptam a cuccaimat és elmentem, hogy Andy-vel beszéljek. Oliver óvatosságra intett. Felhívtam Ash-t, hogy hol van Andy. Ők sem tudtak többet, ezért Ő is rátelefonált Andy-re. Feljött a lakásba és elmondta, hogy mit beszéltek. Nem volt túl sok jó híre és ezt az arcán is láttam.

-Nos… Andy csak annyit mondott, hogy elment „mulatni” valahova. A hangján hallottam, hogy bepiált. A háttérben meg valami diszkó zene szólt. Sztem egy bárba mehetett, ami tele volt csajokkal. Végül Andy csak annyit mondott, hogy „Lekell tennem hívnak a nők…”

-Erre már nem tudom mit mondjak…- sírva fakadtam és ráborultam Ash vállára. Ő nem értette ezt az egész szituációt ezért nagy nehezen, a sírással küszködve elmeséltem neki mindent. Szerinte mind a hárman hibásak vagyunk. Oliver, mert nem bírt magával. Én, mert hagytam magamat. Andy, mert nem hallgat meg engem és azt hiszi, minden úgy volt, ahogyan Ő azt elképzeli. Ash ezután el is ment, találkozója volt egy lánnyal. De megígérte, hogy később felhívja Andy-t és megbeszéli ezt vele is.

Köszönöm a több mint 200 megtekintést!:)) Sajnálom, hogy az utóbbi napokban nem jelentkeztem csak éppen egy álmomat akartam megvalósítani:D