Strange behavior

8. rész

A lányokkal már egy jó ideje beszélgettem. Észre se vettük, hogy mennyire elszaladt az idő. 6 óra körül lehetett. Mivel már jobban voltam ezért, hárman átmentük Missy-hez.  Rendeltünk pizzát, megnéztünk egy jó kis vígjátékot, iszogattunk is közben. Valaki csöngetett. A házi gazda nyitott ajtót, de nem állt kint senki. Pár perc múlva újra csöngetést hallottunk, ekkor már együtt mentünk. Nem tudtuk, hogy valaki szórakozik velünk vagy zaklat, vagy csak képzelődtünk és nem is csönget senki… Félve, de ajtót nyitottunk. Nem erre számítottunk, de a BMTH állt az ajtó előtt. Oli pár üveg sörrel a kezébe és egy széles mosollyal a száján köszöntött minket. Én csak oda mentem és rácsaptam egyet a mellkasára.

- Idióták ez nem vicces. Tudjátok, hogy féltünk?- vágtam be a durcát

- Ugyan mát mitől? Csak a horror filmekben áll egy gyilkos az ajtóban, miközben 3 barátnő csajos estét tart.

- Akkor sem kéne csöngetgetni majd elbújni, aztán újra becsöngetni…

- Miről beszélsz? Csak egyszer csöngettünk…

- Haha nagyon vicces… És egyébként, honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Hát oké, te biztos jobban tudod… Talán onnan, hogy kiírtad Twitterre? Na de Én bulizni jöttem.- villantott egy huncut mosolyt és megveregette a vállam

- De. Én nem. Én nem is írtam ki semmit Twitterre. A telefonomat otthon hagytam.- néztem furcsán Oliverre, de ő meg fogta a kezem és oda húzott magához táncolni.- Jó de mi lesz a zenével?

- Máris!- szólt Missy és berakott a BMTH-tól egy albumot. Pontosan a Sempiternal c. albumot.

Amit mi ott nyolcan műveltünk, azt nem nevezném táncnak. Inkább csak össze-vissza vergődésnek. Minden esetre jót röhögtünk magunkon, de engem még mindig nyomasztott az a gondolat, hogy ki csöngetett be a srácok előtt és, hogy ki írogat az én Twitteremben. Mikor ezen gondolkoztam megint csöngettek. Oli ment kinyitni az ajtót. Már megint senki. Azonban most volt egy papír a lábtörlőn hagyva. Most már mi is oda mentünk az ajtóhoz. Meg néztük mi volt a cetlire rá írva: „Jó a buli?” Oli kilépett a házból, kisétált az utca közepére és körbe nézett.

- Hé haver! Ha elkaplak, akkor nagyon megbánod, hogy itt szórakozol.

Ebben a pillanatban elhajtott egy nagy fekete furgon nem messze a háztól. Villant valami az ablakából, mintha fényképeztek volna belőle és ami még gyanúsabbá tette az az volt, hogy nem volt rendszámtáblája. Én teljesen bepánikoltam. Tudtam, hogy az a fickó van a dolgok mögött aki a paintball mérkőzésen is ott volt és aki követett az utcán. Sarah felajánlotta, hogy haza visz kocsival csak, hogy már mindenki ivott és a srácok se kocsival jöttek. Ja meg persze Missy szülei is elvitték a kocsit, úgy h ezt bebuktuk… Oliver kísért haza gyalog. Míg mi ketten bóklásztunk a vak sötétben, addig a többi banda tag a lányokat szórakoztatta a lakásban. Szorosan átkaroltam az Én gentleman-emet, míg ő a derekamnál tartott. Néha-néha megbotlottunk az alkohol hatása miatt vagy valami hülyeséget tettünk… Olyat amit nem kellett volna. Már egy ideje sétáltunk, mikor Oli megállított. Közel húzott magához és átölelt. Viszonoztam neki, majd a fejemet a vállára hajtottam, mire Ő belesúgta a fülembe:

- Tiffany Bell szeretlek.

Erre a reakcióm először csak egy lassú szájra puszi volt. Ebből egy csók lett. Egy nagyon hosszú, érzelmes csók. Egy erdő mellett voltunk, így hát besétáltunk, de közben nem eresztettük el egymást. Ő felemelt, Én a lábamat összekulcsoltam a derekán. Neki nyomot egy nagy fának, majd egy hosszú csók szünet következett. Ezután levettem róla  a felsőjét, Ő a nadrágomnál kezdte. Lassan ott tartottunk, hogy már csak a fehérneműink voltak rajtunk. Ekkor hírtelen egy hatalmas lelkifurdalás jött rám. Elengedtem Őt és ellöktem magamtól.

-Úristen Oliver… Mit csinálunk mi?- néztem rá kétségbe esetten és felkaptam magamra a földön heverő ruha darabjaimat.

-Én… Sajnálom nem akartam.- Közben a szájából ömlött az alkohol szaga. –Szere… szeretl- a „szeretlek” szót sem tudta kimondani, olyan részeg volt… Majd pár másodperc múlva össze esett. Kétségbe estem, nem tudtam mit csináljak. Az egyetlen ötletem az volt, hogy felhívjam Andy-t. Tárcsáztam is a számát. Amíg ő megérkezett addig próbáltam eltűntetni az történtek nyomait. Én rendesen felöltöztem de Oli-ra már nem volt időm ráadni a felsőjét. A nadrágját is csak nagy nehezen adtam rá, de begombolni elfelejtettem. Az én fekete harisnyám elszakadt és a hajam is kócos volt, amit nem tudtam mivel megcsinálni… Andy időközben megérkezett. Iszonyat kínos volt, de először nem tűnt fel Neki.

-Azonnal vigyük kórházba.- s ezzel fel emelte Oli-t a földről és be rakta a kocsi anyósülésére. Én hátra ültem és onnan néztem az eseményeket. Láttam rajta, hogy feszült és ideges, így hát annak oldása képpen megindítottam a beszélgetést.

-Andy. Ne haragudj, hogy ilyen késő este elrángattalak otthonról.- nem szólt semmit, csak bele nézett a vissza pillantó tükörbe és azon keresztül méregetett Engem.- Remélem semmi baja sem esik Olivernek. Nagyon aggódok érte. Mentünk haza fele és egyszer csak össze esik.- ennél a mondatnál akadozott a szavam, hisz nem egészen így történtek a dolgok…

Most se szólt semmit, csak elnevette magát. Szúrós tekintettel nézte végig a mellette ülő testét. Megérkeztünk. Andy kiszállt, de most nem segített ki engem a kocsiból, ahogyan szokott, csak megállt és nézett az autón kívülről. Meg várta míg kiszállok és egyedül ráncigálom ki a beteget az ülésből.

-Azért segíthetnél egy kicsit- förmedtem rá, de Ő csak rám nézett a hideg tekintetével és elsétált.

-Rákérdezek a recepción, hogy mit csináljunk vele.- válaszolt flegmán

Pár orvos sietett ki az épületből, de Andy sehol se volt. Hordágyra rakták és betolták egy kortetembe, ahonnan csak fél óra múlva jött ki pár nővér és a főorvos.

-Mi történt vele? Jobban van? Mitől ájult el? Válaszoljanak már!

-Kérem nyugodjon meg. Az állapotát stabilizáltuk. Valószínüleg még bent tartjuk pár napig, és ami azt illeti, holnap gyomor mosásra lesz szüksége. Olyan dolgokat ivott össze amit nem kellett volna. Túl nagy mértékű szeszes italt fogyasztott ami meg tette a hatását.

-De ugye jobban lesz?

-Természetesen, semmi féle maradandó sérülése sem lesz, de ezentúl jobban oda kéne figyelnie, hogy mit, miből, mivel, mennyit iszik. Sőt a legjobb az lenne, ha kerülné egy darabig az alkohol tartalmú italokat.

-Köszönöm Doktor úr.- és el is sietett.

A dokival való beszélgetés után meg kerestem Andy-t. Nem sokáig kellett keresnem. A recepción ült és valamin nagyon gondolkozott, látszott rajta. Oda mentem hozzá és leültem mellé. Sóhajtottam egy nagyot és a fejemet a vállára hajtottam. Valami reakciót vártam Andy részéről, de semmi. Máskor, ha rádőlök a vállára akkor vagy egy puszit nyom a hajamba, vagy megsimogatja az arcom, de valamit mindig. Most nem… Csak felállt és kisétált. Cigizni ment és én pár perc múlva követtem Őt. Már a 4. szál cigijét szívta pár perc alatt. Nem nézett rám, csak elfordult. Olyan volt mint egy duzzogó kis gyerek.

-Andy. Valami baj van? Olyan furcsán viselkedsz…- Mielőtt megszólalt , csak gondolkozott, hogy mit mondjon.