Daily Adventure

6. rész

Nem tudtunk egymásnak ellenállni. Ő engem, Én Őt vetkőztettem. A nadrágjánál kicsit elakadtam a sok szegecses öv miatt, hisz úgy egymásba volt gabalyodva az a minimum 4 öv, nem is tudtam, hogy hol is kéne hozzá kezdenem. Mondanom sem kell nagyon égő jelenet volt, persze Andy ezen is jót szórakozott, majd villantott egy Colgate reklámba illő mosolyt…

- Majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni- ezután 2 mozdulattal ki is kapcsolt a nadrágján minden akadályt.

- Héé ez csalás! Ezt a trükköt nekem is meg kell mutatnod, hogy a következő alkalommal nekem is menjen- bele haraptam az alsó ajkamba, remélem értette a célzást…

- Hmm… Következő alkalom?- Ekkor elővette azt az igazi rossz fiús tekintetét és huncut mosolyra húzta a száját.

Ő ezek után felém kerekedett, őrült csókolózásba kezdtünk. A levegő csak úgy forrt közöttünk és ezután megtörtént aminek meg kellett… Rendesen kifárasztottuk egymást, így hát elszunyókáltunk.

Másnap reggel, 10 óra fele Andy ébresztett egy „jóreggelt” csókkal. A reggelimet aznap ágyba kaptam. Meleg szendvics, hmm imádom!

- Jó reggelt- mondtam eléggé kómás hangon és vetettem egy szintén kómás mosolyt.- nagyon fincsinek néz ki és milyen jó illata van. Köszönöm!

- Jó étvágyat gyönyörűm.- nyomott egy puszit a kócos hajamba.

Pár falat után már nem tudtam többet enni.

- Tif, egyél még… Mostanában nagyon keveset eszel

- De nem bír…

- Nincs de! Ma még sok dolgunk van és kell az energia!- vágott közbe a szavamnak

- És mi lenne az?

- Hát el kell mennünk hozzád, össze pakolni a cuccaidat.- Ezután szorosan meg fogta a kezem, hiszen tudta mi következik…

- Hova hozzám? Neeem… Andy Én oda vissza nem megyek többet!! Nem érdekel, annak a háznak a közelébe se megyek!- Törtem ki hisztérikusan, már-már kiabáltam.

- Nyugodj meg Tiffany, nem lesz semmi baj. Oda megyünk, Te gyorsan bepakolsz, majd elhúzunk onnan, ahogy csak lehet. Rendben?- megsimogatta az arcomat, s ezzel a mozdulattal le is törölt egy éppen kigördülő könnycseppet.

- Rendben…- mondtam neki durcásan.

Szorosan magához ölelt és a fülembe súgta „ Szeretlek, nem hagyom, hogy bajod essen”. Majd ki kecmeregtünk az ágyból és elindultunk készülődni. Én valami futásra alkalmas ruhát kotortam ki a táskámból, míg Andy csak a szokásos, tökéletességbe öltözött. Elindultunk… Mikor már közel jártunk, akkor felismertem a környéket. Kezemet ökölbe szorítottam, fogaimat csikorgatni kezdtem. Andy vezetés közben csak szavakkal tudott nyugtatgatni, ami ide kevés volt. A távolban felbukkant a ház… Kapkodtam a levegőt, miután a ház mellé értünk és leparkoltunk. Kiszállás után szorosan Andy karjába kapaszkodtam. Kivettem a kulcsot a zsebemből, majd remegő kézzel próbáltam kinyitni az ajtót. Nagy nehezen sikerült betalálnom a kulcslyukba. Andy előre ment, de továbbra sem engedtem el a karját. Mondtam merre menjen. Mikor beléptünk a szobámba, akkor gyorsan neki kezdtem a pakolásnak. A törött tükör darabok még mindig a földön hevertek, némelyik még véres is volt. Borzalmas volt ott lenni, ezért próbáltam minél gyorsabban végezni.

- Készen vagyok, mennyünk innen a picsába azonnal!

Gyors léptekkel hagytuk el a házat, majd bepattantunk a kocsiba és elhajtottunk. A vissza pillantó tükörből bámultam vissza. A szívem majd megállt, mikor megláttam, ahogyan egy nő mosolyogva néz utánunk az ablakból. Andy-re kiabáltam, hogy kurva gyorsan taposson a gázba. Értetlenkedett,   egy darabig, de a második kiabálásomra már megtette. Haza érve a banda már a házban volt és nagyban iszogattak. Az ajtón belépve, a túlságosan is jókedvű Ash-el találtam szembe magam aki egy üveg Vodkát tartott a kezébe. Megkínált belőle de Én csak egy szúrós tekintetet vetettem rá és felszaladtam a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, hogy senkise zavarjon. A srácok, köztük Andy is, értetlen fejet vágva nézett a szobám után. Kopogtattak, de nem válaszoltam. Kétségbe voltak esve, hogy mit csinálok egyedül odabenn. Csak ültem a sarokban és sírtam. De csak annyira hangosan, hogy azt más ne hallja rajtam kívül. 5 órája ülhettem ott egyhelyben. Minden 60. percben dörömböltek az ajtómon. Nem engedtem be őket továbbra sem. Pár perc múlva megjelent Andy az ablakomban. Bekopogott és meg beengedtem.

- Mit keresel itt? Hogy kerülsz az ablakba?

- Felmásztam egy fára. De elmondanád, hogy mi ez az egész? Miért zárkóztál be ide? Tudom, hogy ki vagy borulva a mai dolog miatt. De ilyet ne csinálj többet, aggódtam miattad! Nem tudtam mit csinálsz itt egyedül, féltem, hogy valami hülyeséget teszel…

- Bocsáss meg- ezzel a nyakába borultam, ott folytattam a sírást. Megsimogatta a hátam, Én meg erősen szorítottam ölelés közben. Mintha nem akarnám, hogy elengedjen.