The follower

5. rész

Míg Sarah-ékhoz mentem végig egy furcsa, nyomasztó érzésem volt. Valaki követ engem. Lépéseket hallottam mögülem. De mikor hátra néztem nem volt ott senki. Andy számát, már gyorshívóra raktam hátha szükségem lesz rá… Újra lépteket hallottam és azt éreztem, hogy egyre közelebb érnek hozzám. Mikor már szinte ott volt mellettem, akkor megfordultam. Az ütő megállt bennem, olyan hírtelen volt. Azt hittem, vagyis reméltem, hogy csak a gondolatom játszik velem és nincs ott senki, csak én képzelem oda. De hát nagy hű-hó a semmiért. Csak egy kislány jött mögöttem. Fellélegeztem. De ezek után is ugyanolyan lépteket hallottam. Erre én elkezdtem rohanni, s a léptek felgyorsultak mögöttem. Hátra nézni már nem mertem, csak futni. Rohantam ahogy bírtam. Már láttam is a házat. Kezdtem fáradni, de én csak futottam. Közben fel hívtam Sarah-t, hogy mire oda érek nyitva legyen az ajtó, ne kelljen ott állnom…egyedül… az az nem egészen  egyedül. Oda értem az ajtó elé, ami pont akkor nyílt ki mikor oda értem. Üvöltöttem, hogy csukják be azonnal. Nem értették miért vagyok ennyire kiborulva. Ki néztem az ablakon és láttam, hogy valaki figyel egy fa mögül. Remegő ujjal mutattam a fára s mögötte az ismeretlen alakra, de ők nem láttak ott senkit. Felajánlották, hogy oda mennek megnézni és Én is menjek velük. Nem akartam, de őket sem akartam oda küldeni. Makacskodtak és oda mentek megnézni, hogy lenyugodjak. Odamentek. Megnézték. Senki sem volt ott.

-Honnan veszed, hogy követett Téged valaki?-kérdezte Sarah

-Hallottam, éreztem. Miért nem hiszitek el?

-Mert megnéztük és nem volt ott senki. Nyugodj meg, csak paranoiás vagy.

-De hallottam, hogy fut utánam valaki, és Én tényleg láttam a fa mögötti embert.

-Mi meg nem láttuk. Kettő egy ellen. Ezek szerint nekünk van igazunk.

Ekkor Én neki dőltem háttal a falnak, meg fogtam mind két kezemmel a fejemet, leültem és hisztérikusan kiabáltam hozzájuk. Nem szoktam ilyen lenni, főleg nem egy hisztis picsa, ezt a lányok is tudták. Ezért álltak ott értetlenül. Hagytak nekem időt lenyugodni, aztán elmeséltem nekik mindent amire kíváncsiak voltak, a fogvatartásomtól kezdve a pikánsabb részekig.

-Szóval, Ti most jártok?-kérdezték kíváncsian

-Nem tudom… Erről még nem is beszéltünk. Vagy is még nem kérdezett rá. De úgy tűnik, hogy igen.

-Hát, akkor sokáig!- mosolyogtak rám, majd keresztbe tették a mutató és középső ujjukat.

Megnéztünk egy vígjátékot, hogy jobb kedvre derüljek. Utána Andy-vel is beszéltem telefonon és neki is elmeséltem a mai „kalandomat”. Meg nyugtatott, hogy ezt csak beképzeltem, mert nagy trauma ért az utóbbi napokban. A szívem hitt Neki de az eszem nem. Éjjel többször is felébredtem valamire. Úgy hallottam, minthogyha valaki lenne a lakásban rajtunk kívül. Lépcső nyikorgás csapta meg a fülem és láttam egy árnyat ahogyan közeledik a szoba felé. Nagy kő esett le a szívemről, mikor megláttam, hogy csak Sarah szülei azok. Haza jöttek, ugyanis egy későesti színházban voltak. Nagyon kimerült voltam, ezért szinte rögtön vissza is aludtam.

Másnap reggel megkértem Andy-t, hogy jöjjön értem. Haza vitt (Ő hozzájuk) és át vettem a cuccaimat, aztán elindultunk, hogy paint-ball-ozzunk egy jót. Felvettük a védő felszerelést és kaptunk egy öntapadó táblát is amire a nevünket írták. Egy ideje már észrevettem, hogy egy másik játékos engem figyel. Szóltam Andy-nek is, aki igazolta, hogy valóban néz. De azt mondta ne foglalkozzak vele. Így is tettem. De mikor jött pár játékos az ellenséges csapatból, akkor Andy velük volt elfoglalva, s Én addig fedeztem Őt. Az a bizonyos Valaki, ezt a lehetőséget ki is használta… Megragadta a karomat, majd elvonszolt a pályának egy olyan területére, ami már nem is volt része a pályának, így ott senki sem volt, csak mi ketten.

-Andy segíts!!-sikoltottam egy hatalmasat

A karjaimat lefogta, a bukósisakomat levette, a számat befogta. A lábamat még tudtam használni, mert az szabad volt. Összegyűjtöttem minden erőmet és tökön rúgtam. Ettől ő térdre kényszerült és elengedett. El akartam rohanni, de abban a pillanatban Ő ismét megfogta a lábamat. Húzott maga felé Én pedig csak sikoltoztam. Andy-t próbáltam hívni, aki kétségbe esetten keresett a pályán belül… Nem tudta, hogy hol vagyok. Amíg keresett, addig az elrablóm fejbe vágott valamivel. Ettől elájultam, de mivel az ütés nem volt elég nagy, ezért csak éppen hogy nem voltam magamnál. Mozdulni nem bírtam, csak annyit hallottam, hogy valakik dulakodnak. Nem hallottam tisztán mit mondanak mert mind a szavak, s mind amit láttam magam előtt összefolytak. Elájultam aztán Andyék házában ébredtem. Ott ült mellettem és várta, hogy mikor ébredek föl. Megnyugtató volt a közelsége, mégis napról-napra egyre jobban rettegtem. Azt ígérte megvéd, amit most meg is tett, de mi lesz ha legközelebb túl későn fog oda érni?

Miután felébredtem, utána még beszélgettünk egy kicsit, majd megkérdezte, hogy nem-e akarok oda költözni Ő hozzá. Ennek hallatára örömmel ugrottam a nyakába és puszikat adtam össze-vissza az arcára. Erre Ő megcsókolt. Fel emelt és befektetett az ágyba és elkezdte szívogatni a nyakam.

Aki további részeket szeretne, az komizzon, mert ezentúl csak úgy folytatom:)!