Take a big air

18. rész

Meg vártam, míg lecsendesedik kint a folyosó, majd kiosontam. Közben cipeltem magammal az én kis infúziós tasakomat. Kibicegtem a váróba, amit a nővér is említett. Egy aggódó Andy-t pillantottam meg. A háta mögé settenkedtem. Megkocogtattam a vállát és vártam, hogy lebaszást kapok, vagy egy mindent megbocsájtó ölelést. A második nyert. Amint felém fordította a fejét, kipattant a székből. Magához húzott és szorosan megölelt. Percekig álltunk egy helyben, megfeledkezve a körülöttünk lévő világról. Csak álltunk ott mozdulatlanul, egymás karjaiban. Mintha olvastunk volna egymás gondolataiban, és úgy beszéltünk volna, amit csak mi ketten hallunk. Persze ez nem történt meg, csak olyan érzés volt. Könnyeimmel küszködve nyögtem ki:
- B-Bocsánat
- Shh. Ne... Ne mondj semmit - nyugtatott, majd a fejemet a mellkasához hajtotta
Ezt a pillanatot mi sem ronthatná el jobban, mint egy akadékoskodó doki...
- Tiffany Bell. Maga mit keres itt? Nem a kórtermében kellene pihennie? 
- Doktor úr. Meg tenné, hogy hagy minket a picsába? Mellesleg haza megyek. Nem akarok itt maradni egy perccel se többet. Meg gyógyultam, nem is voltam beteg. Teljesen egészséges vagyok csak a fejem fáj. Önt az zavarja, hogy egy kis piszok fejfájás mellett lábra merek állni, vagy az előítéletei miatt már meg se ölelhetek, olyat aki 2 centinél több feketét hord? - borultak ki
- Tif, hagyjad nem éri meg...
- De Andy. Te nem veszed észre, hogy milyen lenéző tekintettel pillantanak rád? Érdekes minden intenzíveshez belehet menni látogatóba csak hozzám nem. Sőt én se jöhetek ki hozzád...
- Hölgyem. 2x mentettük meg az életét, válogassa meg a szavait velem szemben. Elhagyhatja a kórházat, de csak saját felelősségre. - majd elsétált Andy-t méregetve. 
Átvettem a kórházi köpenyemet (vagy mit) a saját ruhámra, majd haza mentünk. A fiúk már vártak minket. Ám furcsállottam, hogy miért vannak teli megpakolt bőröndök az előszoba kellős közepén.
- Ohh basszus! El is felejtettem... - szólalt föl Andy
- Mi? Micsodát? - értetlenkedtem
- Hát a turnét. Holnap reggel indulunk és Te is jössz.
- Én? De mégis mit tudnék ott csinálni, mint egyedüli lány? - pár hónapja mit meg nem tettem volna egy ilyen kijelentésért Andy-től, most meg itt kötözködök... 
- Hívd el Sarah-t és Missy-t is. - azonnal fel is hívtam őket telefonon. Nagy sikoltozásba kezdtek, majd egy fél óra múlva már a bejárati ajtón dörömböltek.
- Nyitom már, nyitom! - szaladtam az ajtóhoz
Mind ketten a nyakamba ugrottak, s utána a fiúkhoz mentek hálálkodni, akik furcsállva figyelték, hogy miért olyan nagy dolog ez. Este mindenki elvonult aludni a saját szobájába. Nem tudtam aludni, így hát kimentem a kertbe sétálni. Pár perc múlva Andy hozta rám a frászt.
- Miért nem alszol már? - karolt át hátulról, és nyomott egy puszit a nyakamra
- Nem tudok. - válaszoltam egy hangúan
- Mi a gond? Min agyalsz?
- Honnan veszed, hogy bármi baj is lenne?
- Háát. Te eredetileg ritka jó alvó vagy és ha már te sem tudsz aludni, akkor ott valami gáz van.
- Miből gondolod, hogy jó az alvókám?
- Nem nehéz rájönni, miután minden esti filmnézésnél bealszol, reggel 8 óránál korábban kirobbantani se lehetne az ágyból, 3 energia ital után is te alszol be a legkorábban. - miután ezt mind felsorolta beletúrt a hajába és villantott egy hatalmas mosolyt, ami az én fanyarú kedvembe is egy kis boldogságot csalt. - De most komolyan Tif, látom, hogy van valami.
- Semmiség - pusziltam meg az arcát. Ezzel a hátam mögé ugrott, szorosan átkarolt hátulról és a medence felé vonszolt. 
- A víz nagyjából 15 fokos, kurva hideg. Elmondod mi bajod van, vagy megfürdőzöl? - mondta nevetve bár próbált magára egy kis komolyságot erőltetni.
- Andy Biersack, ha belemersz lökni magammal rántalak!
- Hmm, jobb ötletem van... NAGYLEVEGŐT - és már bent is voltunk a vízbe. Képes volt beledőlni a medencébe miközben szorosan a karjai között tartott. Próbáltam a felszínre törni, de Andy még mindig nem eresztett. Maga felé fordított és vigyorgott mint a tejbe tök. Azt hitte, hogy csak viccből rángatom le magamról a kezeit, ezért továbbra se engedett... A levegőm fogytán volt, muszáj lett volna egy mély lélegzetet vennem oda kint. Persze Andy tüdeje bitang nagy az éneklés miatt, percekig tudna a víz alatt maradni, de én... Főleg, hogy időt is alig hagyott a levegővételhez. Kapálózva próbáltam föl menni a víz tetejére, mire Andy észbe kapott. Köhécselve törtem a felszínre. Kiúsztam a medence széléhez, majd kimásztam. Szerencsére semmi komolyabb baj nem történt. Andy fölszaladt egy türcsiért és tiszta ruhákért, majd a milliónyi bocsánat kérés után elmentünk sétálni. Mindig is szerettem éjszakánként az utcákat járni. Minden csöndes és nyugodt. Egy ember sincs az utcán és (nyáron) meleg van anélkül is, hogy a nap kivilágítaná a szememet a helyéről. Kézen fogva sétálgattunk, s közben elmondtam, hogy miért van olyan szar kedvem.

Éss átléptük a 700 megtekintést! Tudom, hogy nem olyan sok, de köszönöm az olvasóknak, hogy eljuttattak idáig!:) Következő cél az 1000 megtekintés remélem sikerül és még egyszer köszönöm nektek!♥

Halfway towards the death

17. rész

Lerohantam hozzájuk. Ledöbbentő látvány fogadott. A kanapén "cuccoló" Andy-vel és Juliett-el találtam szembe magam. 
- Khmm. - krákogtam
Erre mind ketten oda kapták a fejüket. Andy arcára kiült a meglepettség, míg Juliett önelégült mosollyal figyelte, hogy vajon mi lesz a következő reakcióm. Kedvem támadt volna megtépni, de inkább elrohantam. Felmentem a fürdőbe és bezárkóztam. Lentről kiabálás hallatszódott. Andy üvöltött Juliettel. Elküldte a házból, majd fölsietett hozzám. Dörömbölt az ajtón, de nem nyitottam ki. Beültem a szoba sarkába, neki dőltem a jéghideg csempének és bámultam magam elé. Mindenféle gondolatok cikáztak a fejemben.

~*Andy szemszömge*~

Mikor megláttam, hogy Tiffany mögöttem állt, ledermedtem. Láttam az arcán a kétségbeesést és megannyi negatív érzelmet. Ekkor magamhoz tértem. Mit keres itt Juliett és mi csinálunk mi itt? Aztán bevillant a fejemben... Az, az ital, amit, már egy órája rám akar tukmálni... De mivel még csak keveset ittam belőle, ezért nem érte el a kellő hatást és Tiffany simán kitudott zökkenteni. Kiabálni kezdtem Juliettel. Kihasználta az alkalmat, hogy össze vesztem Tiffel. Miután az a hárpia nagy kegyesen elhagyta a házat, fölrohantam a fürdőbe Tif után. Próbáltam bemenni, de bezárkózott. Akárhogy dörömböltem, vertem az ajtót, semmi választ nem kaptam. Féltettem, hogy valami butaságot csinálna. Egy darabig füleltem, hogy legalább halljam, mit csinálhat odabent. Víz csobogás hangja ütötte meg a fülem. Továbbra is szólítgattam, de a szipogásán kívül Tiffany-ból semmilyen más hang nem jött. Végül a lábammal rugdostam az ajtót. Körül-belül a negyedik próbálkozásnál sikerül betörni. Ő a kádban feküdt... A víz alatt. Azonnal kiemeltem és az ölemben tartva lerohantam a kocsimhoz. Betettem a hátsó ülésre és a kórház felé száguldottunk. Beérve az orvosok a sürgősségire vitték, de engem nem engedtek utána. Megpróbáltam utána rohanni, de a biztonságiak az utamat állták. 1 órán keresztül ültem a váróban. Végig az járt az eszemben, hogy mi lehet vele. Próbáltam nem rosszra gondolni, de nem ment. Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha Tiffany miattam halna meg. Gondolataimból egy orvos keltett föl. Rosszalló tekintetével szemben, jó hírekkel szolgált. Borzalmas, ahogyan ezek fogalmazni tudnak... Kb. fél percbe telt mire kibökte, hogy mi a helyzet. Sajnos az intenzívről még nem engedik ki és látogatni se lehet pár napig. De egyenlőre annak örülök, hogy jól van. Fárasztó volt az utolsó másfél napom, úgy, hogy az öreg, recsegős várótermi széken, pillanatok alatt elaludtam. 7-8 óra szundikálás után felriadtam, mintha valaki szólítgatott volna. Körbenéztem, de sehol senki. Tőlem nem messze foglalt helyet egy nővér pult, de az is üres volt. Mintha teljesen kihalt volna a kórház. A sürgősségi osztály felől lépteket hallottam. Oda pillantottam. Juliett sétált ki a kórházból, egy ördögi mosollyal az arcán, s közben mélyen a szemembe bámult. Föl pattantam a székről és Tiffany szobája felé rohantam. Pár másodperc múlva megszólalt a vész csengő. Szempillantás alatt egy csokorra való orvos jelent meg. "614!". "Gyorsan a 614-esbe!". Mindenki ezt a számot kiabálta. Kétségbe esetten követtem az orvosokat, mert az utat abba a kórterembe egyedül nem tudtam és azért is mert ott volt Tiffany is. Ők berohantak a szobájába, de az én orrom előtt becsapták az ajtót. Be kellett érnem egy picsányi kis ablakocskával... Persze onnan is elzavartak, de nem akartam elmenni. Mielőtt kirángattak, csak annyit láttam, hogy újraéleszteni próbálják. Ekkor eszembe jutott Juliett, ahogyan a 15 centis magassarkújában tipeg kifelé. Biztos voltam benne, hogy ő tette, ezért utána rohantam, de addigra sehol sem volt. Káromkodásba és üvöltésbe kezdtem. Tomboltam az idegességtől, a csendes és békés kórház mellett, körülbelül éjfél tájt...

~*Tiffany szemszöge*~

Ismét a kórházban ébredtem. Mostanság elég sűrűn jövök ide, több napos látogatásokra. De, miért vagyok még mindig itt? Rég halottnak kellene lennem. Hisz, emlékszem ahogyan, szépen lassan, a levegő hiányától szenvedve lehunyom a szemem, de kinyitni már nem bírtam. Különös érzés volt. Ez lehet az a bizonyos élet-halál közötti állapot? Arra is emlékszek, ahogyan kiemelkedek a vízből. Ezek szerint Andy-nek sikerült bejutni... És most itt fekszek. Egy nővér tevékenykedik az ágyam körül. De nincs erőm jobban megnézni, hogy ki az. Ki törődik velem ilyen későn? Nem sokáig maradt titok, mert ez a kedves "nővér" oda hajolt hozzám. Közel az arcomhoz.
- Jó éjszakát. - nevetett föl és a zsinórokat amiknek a feladatuk az életben tartásom volt, könnyű szerrel kihuzigálta a műszerekből. Másodpercek múlva orvosok tömkelege robbant be a szobámba. 
Andy-t pillantottam meg az ajtón lévő ablakon keresztül, majd hirtelen minden elsötétült. Már megint ez a furcsa érzés... Mintha a szememet leragasztották volna. Nem bírtam kinyitni, akárhogy is próbálkoztam. Aztán bevillant egy fény. Közelített felém, de akkor egy pillanat alatt eltűnt. Újra mindent tisztán hallottam. Hallottam, hogy körülöttem az emberek örülnek és azt mondogatják "visszajött". A következő alkalommal, mikor felébredtem, már tényleg egy igazi nővér, kedves mosolya fogadott. 
- Jóreggelt Miss Bell!
- Jóreggelt. 
- Hogy érzi magát?
- Jól, csak hasogat a fejem és kicsit fáradtnak érzem magam.
- Ez ilyenkor természetes. - nyugtatott és ismét mosolygott
- Rég óta aludtam?
- 2 napja.
- 2 napja hánykolódok itt, de látogatóm nem volt még. Jellemző. - mormogtam az orrom alatt.
- A kórterembe nem jöhet be egyenlőre senki, de kint a váróban, már nagyon hiányolja Önt valaki, Miss Bell.
- Kicsoda? - csillant meg a szemem - De szólítson csak Tif-nek.
- Elég fura fazon. Hosszú fekete haja van, magas, mély hangú, talpig feketébe öltözött fiatal srác. Ijesztő látvány egy kórházban... Bár közelről nézve nagyon szép kék szemei vannak. A nevét nem tudjuk, csak azt, hogy nagyon aggódik maga miatt, öt percenként kérdezősködik az állapotodról.
- Andy... - suttogtam
- Kicsoda?
- Andy - mondtam érthetőbben - Kérem, nővér kimehetnék hozzá?
- Sajnálom, pihennie kell. És mielőtt megkérdezné, Ő sem jöhet be Önhöz. De most magára hagyom, Tif. Aludja ki magát, nem sokára jövök vissza.
Bólintottam, de amint kilépett a kórtermemből, tudtam mi lesz a következő...

Alone

16. rész

Még lese parkoltunk, de a lélegzetem már is elállt. Az étterem, már kívülről is eszméletlen volt. A járműből való kiszállásomat, egy már ott várakozó férfi segítette. Bekísért minket egy emeleten lévő, erkélyre, ahol, 2 személyes asztal várt minket. Biztos lehettem benne, hogy ez az étterem valóban nem akármilyen,  hisz, míg idefele sétáltunk, nem egy hírességen akadt meg a szemem. Köztük volt Johnny Depp, aki, egy számomra ismeretlen nővel,  /feltételezem randevúzott/  egy vacsora keretében. Mellettük pár asztallal foglalt helyet, az élő barbie baba, Paris Hilton. Továbbá velünk egy időbe érkezett, Az éhezők viadalának 2 főszereplője. Andy-vel elfoglaltuk a helyünket, a meseszépen feldíszített asztalunknál. Megkaptuk az étlapot és 5 percnyi bíbelődés után meghoztam a döntést. Andy csak a szokásos kedvencét kérte, úgy, hogy neki nem tartott sokáig kiválasztani az ételt. Fél órás várakozás után kihozták a rendelést. Vacsi közben Andy fényképezgetett néhányat, majd feltöltötte Twiterre "Eljegyzési vacsora" néven. Jött rá hideg-meleg komment. Egyesek gratuláltak, míg mások a pokolra kívántak. Miután megvacsoráztunk, utunk egy Hotelbe vezetett. Igaz, hogy este van de ez a nap egyre jobb és jobb lesz. Tudtam mi következik. Bár nem volt nehéz kitalálni, mert Andy a szobánk ajtajáig se bírt magával. Még a folyosón egy ölelkezőcsatába kezdtünk. 
- Csönd legyen odakint!! - üvöltöttek ki az egyik szobából.
Kuncogni kezdtem, mire Andy a mutató ujját a számra helyezte és beragadott a szobánkba. Ott folytattuk az előbbit, csak már vízszintesben. Gyorsan vetkőztetni kezdtük egymást. Ezúttal nem voltam bajban, ha az övkicsatolásról volt szó. Pikk-pakk lekaptunk egymásról mindent.
Nos... "Az" után elmentünk lezuhanyozni. A sort én kezdtem. Míg én bent tusoltam, addig Andy a hálószobánkban várakozott rám. Időközben jött egy sms a telómra. Olivertől. 

~*Andy szemszöge*~

Míg Tiffany bent zuhanyozott, addig én kint vártam rá. A telefonja megcsörrent. Egy sms érkezett rá. Éppen vittem volna be neki a telefonját, mikor a kis ördög a fejemben megszólalt. "Nézd meg az sms feladóját". Hallgattam rá. Oliver küldte az sms-t. Ez felcsigázott engem, ami annyit jelentett, hogy muszáj volt megnéznem az üzenetet. Mire az sms végére értem az agyamat elöntötte a sz@r. Ez állt benne:

"Azt hittem többet jelentek számodra. Megígértél nekem valamit, de csúnyán átvertél. Azt mondtad szakítasz vele, hogy velem lehess, erre Twitteren kell értesülnöm afelől, hogy eljegyeztétek egymást. Remélem mihamarabb meggondolod magad és vissza jössz hozzám, hogy együtt lehessünk. Azon a bizonyos estén, a csókunk óta csak Te jársz az eszemben."

Ezután egy képet is csatolt, amin lefotózták ahogyan nyalják-falják egymást.

~* Tiffany szemszöge *~

A fürdőből kiérve Andy-t pillantottam meg. Feszültnek, s idegesnek tűnt, de a rosszab az volt, hogy éppen elmenni készült. Értetlenül álltam előtte egy szál törölközőben.

- Andy, mit csinálsz? Hova mész?

- El.

- De miért? Baj van?

- Tudod Tif, én türelmes ember vagyok, de kétszer nem fogod velem ugyanazt eljátszani.

- Eljátszani? Mit? Könyörgök Andy mond már el mi van!

- Mit gondolsz, meddig csinálhatod ezt? Előbb-utóbb úgy is lebuktál volna. Nézz bele a telefonodba.

Gyorsan megkerestem a telómat. Láttam, hogy jött egy üzenetem Oli-tól. Megdöbbenéssel olvastam végig. Szóhoz sem jutottam.

- Andy! - rohantam utána - Oliver csak féltékeny. Ne hidd el ezeket. Semmisem igaz ebből az sms-ből.

- Hmm.. akkor a képre is oda lettél rajzolva, nem? - szólt mogorván

- Nem... bevoltunk rúgva... Nem tehettünk róla.

- Ezentúl a magyarázat mindenre annyi lesz, hogy "Bevoltunk rúgva"? De engem most hagyj elmenni. 

- Kérlek maradj itt velem - öleltem át zokogva, de Ő csak eltolt magától, majd szó nélkül elment.

Beült az autójába és elhajtott. Vissza mentem a szobámba, de nem tudtam aludni, Folyton Ő járt az eszemben. Dühös voltam és szomorú. Könnyeimmel áztattam a párnámat. Egy kis idő múlván álomba sírtam magam. Másnap reggel el kellett hagynom hotelt. Nem volt hova mennem. Az utcákat jártam. Az emberek megbámultak, kiröhögtek, ujjal mutogattak rám. Bár most ez volt a legkisebb gondom. Andy-t hívogattam telefonon, de vagy nem vette föl, vagy kinyomott. Pár hívás után ki is kapcsolta a telefonját. Sarah nyaralni ment a szüleivel, Emma pedig táborban van. Ő hozzájuk se tudtam menni. Teljesen egyedül maradtam. A fiúk meg biztos utálnak. Oliver? Oliverrel soha többet nem akarok beszélni. Szeretném, ha örökre elfelejtenénk egymást. Miatta vesztettem el újra Andy-t.  Elindultam a "BvB villába". Mivel kulcs nem volt nálam ezért csak csöngetni tudtam. Senki nem nyitott ajtót. Kénytelen voltam leülni a mocskos földre és megvárni, amíg valaki ki, vagy be jön a kapun. Kurva jó volt esőben a földön ülni, miközben egy rohadt esernyő sincs nálam, sőt semmi amivel védekezni tudnék a hideg eső cseppek ellen. Mondhatom, jó látványt nyújthatok, az arra járó-kelőknek... Pár óra múlva az eső elállt, de én még mindig kint ültem. Benéztem a kerítésen és megláttam egy nyitott ablakot. Rögtön bevillant egy terv a fejemben. Bemászok a kerítésen, majd föl az ablakba. Nem tűnt túl könnyű feladatnak, de bármit megtennék, hogy Andy-t kiengesztelhessem és ha ez lenne a megoldás, hát rajta. Persze, hogy a sztároknak 2 méteres szöges kerítésekkel kell megvédeniük magukat... De pár karcolással megúsztam az átmászást. A java még csak most jön. Hogy fogok a harmadik emeletre föl mászni? Persze, használjuk a fákat. Csak, hogy odáig nem ért föl egy faág sem.

Nagy nehezen, de sikerült bejutnom. Úgy tűnt, hogy a lakás üres. Elmentem lezuhanyoztam, rendbe hoztam magam. A hajamat kötöttem copfba, mikor zaj ütötte meg a fülemet. Valaki meg jött. Két ember kuncogását hallottam, a nappaliból kiszűrődni. Andy hangját sikerült felismernem, azonban a másik hang, egy nőé volt.