I forgive to them?

*Hello Army!:) Először is, köszönöm, hogy olvasod a blogom. Komizzatok, írjatok le bármit ötleteitekkel kapcsolatban, tetszéseteket/nem tetszéseteket. Szavazzatok, is,  hogy lássam mennyien vagyunk:)
Másodszor. Aki még nem értesült róla, van egy másik blogom http://az-en-orangyalom.blogspot.com/ . Olvasgassátok azt is. Köszönöm, ha belenézel. További jó blogozást!!:))

15. rész

A rózsa szárára volt felerősítve egy gyűrű. Ekkor Andy letérdelt elém, majd megkérdezte.

-Tiffany Bell. Hozzám jössz?

-Igen igen igen, 1000x is igen. – mikor felállt a nyakába ugrottam és közben mosolyogtam mint a tejbe tök.

Perceken át ölelkeztünk, majd mikor befejeztük, rám adta a gyűrűt. Egy fekete szív alakú kristály volt a közepén. A belsejébe pedig ez a szöveg állt: „Örökké együtt” . Örömömben kirohantam volna az utcára és kikiabáltam volna ezt a jó hírt mindenkinek, csak a gond annyi volt, hogy mind a ketten ott álltunk agya szült meztelenül, így elég érdekesen mutattam volna fényes nappal az utca kellős közepén… Fel kaptam magamra egy köntöst és kiszaladtam a fiúkhoz megmutatni. Ők is velem együtt örültek, csak az én arcomon egy örömkönny is táncot járt a boldogságtól. Életem legszebb napja volt a mai. Andy megkérte a kezem, nem sokára menyasszony leszek. Nagyon furcsa ezt kimondani. Pár hónapja még bele se mertem gondolni, hogy Biersack valaha is szóba áll velem, most meg túl vagyok a leánykérésen.

-Mit szólnál ha ezt megünnepelnénk egy 5*-os étteremben és ebédelnénk ott egy jót?

-Benne vagyok,de van egy apró probléma. Nincs semmi elegáns ruhám, amiben mutatkozhatnék ilyen helyen…

-Hát akkor elmegyünk és veszünk neked jó párat.

-De nemsokára indulni kell.

-Átrakjuk estére. Ha neked az úgy megfelel.

-Persze, hogy megfelel. -  Csókoltam meg, mire Ő vissza csókolt.

10 perc sem telt el, máris indultunk vásárolni. Nem a kedvenc időtöltésem, de ha kell, hát kell. Az első utunk Andy kedvenc boltjába vezetett. Azt mondta női ruhák is vannak, csak kevesebb, de biztos találok magamnak valamit. Ő már ott törzsvendégnek számított, úgy, hogy amíg ő lebratyizott az eladóval, addig én nézelődtem. Találtam is egy-kettőt, de mit ne mondjak, nem hiszem, hogy egy bő póló, 1 pár hosszú szárú bakancs az elegáns ruhák közétartozna. Sajnos az alkalomhoz megfelelő öltözéket nem találtam, de az előbb említettek jöttek velem. Az eladó férfi segítőkész volt, mondott pár helyet, ahol találok majd olyat amit keresek. A következő bolt felkeresése közben, szembe jött pár lelkes BvB Army. Mondanom sem kell mind lány volt, s egytől-egyig ráakaszkodtak Andy-re. De nem akartam félbeszakítani semmit, hisz emlékszem, én is ugyanezt csináltam még régen, mikor Andy szemében csak egy rajongó lány voltam. Fotózkodás, autógramm osztogatás után váltottak pár szót, majd mindenki ment a dolgára.

-Emlékszem. Te is ugyanilyen voltál.

-Milyen? – néztem rá érdeklődően.

-Ilyen tapadós. – húzta egy hatalmas mosolyra a száját és egy puszit nyomott a hajamba.

-Kapd be! – nevettem el el magam és rálegyintettem a kézfejemet, ütésképpen. – Amúgy szerintem ez az a bolt. – Álltam meg és csodáltam azt a hatalmas boltot, ami telis tele volt az ízlésemnek megfelelő, ám de, elegáns ruhákkal. Már a kirakat elvarázsolt, s úgy rohantam be és tűntem el a ruha-rengetegben, hogy még én se találtam magamat(?).

~Úgy tűnik, ez hosszú lesz – gondoltam Andy a fejét vakarászva

Igaza is volt. Kb 1 órája próbálgathattam a ruhákat, mikor nagy nehezen, de kivonszoltam magam a próbafülkéből, egy rakás ruha társaságában.

-Öhm. Ezek jönnek velem.

Andy gúnyosan a szemét forgatva beleegyezett és megvettük, az általam választott göncöket. Több boltba inkább már bese néztünk, hanem egyből haza mentünk, de előtte utunkat állták a paparazzik. Mondta nekem, hogy bármit is kérdeznek ne mondjak semmit nekik, csak menjek egyenesen, rájuk se nézzek. Beszálltunk a kocsiba, de attól a sok nyomulós fickótól, magunkat is alig tudtuk betuszkolni. Haza értünk. A fiúknak is megmutattam a szerelésem. „Óriási nagy lelkesedéssel”, rám se nézve dicsérték, ami éppen rajtam volt. Persze Andy, megerőltette magát és Ő még képes volt rám nézni, de láttam rajta, hogy már herótja van ettől az egésztől, így hát hagytam őket továbbra is a TV-t bámulni. Addig felmentem a szobámba, bezárkóztam és készültem az estére. Éppen, hogy beizzítottam a hajvasalómat, felüvölt nekem Jake:

-Tiffany! Gyere le, látogatóid jöttek. – Ahj… most? Nemá. Gondoltam. Lebicegtem a lépcsőn és két, igen szégyenlős lánnyal talltam szembe magam. Nem tudtam mit csináljak. Csak szidjam le őket, vagy bocsássak meg nekik a múltkori miatt?...

-Tif, ne haragudj ránk!! – rohant oda hozzám Missy és Sarah.

-Nem is tudom… - húztam a szám

-Tudod, hogy nem gondoltuk úgy, azt amit a telefonban mondtunk…

-Eléggé komolynak tűnt. De inkább ezt fönt beszéljük meg 6 szemközt. – felballagtunk az emeltre, be a sobámba. – Szóval, miért vagytok itt?

-Bocsánatot szerettünk volna kérni a múltkori miatt.

-Nos, hajrá, hallgatom.

-Először is. Túl mérgesek voltunk, ahhoz, hogy azt mind, amit mondtunk, komolyan gondoltuk volna. Csak ki voltunk akadva a fiúkra. Téged okoltunk a mi hülyeségünkért. Nem kellett volna azokat a fejedhez vágni, mert te semmiről sem tehetsz. Reméljük, hogy megtudsz bocsájtani nekünk. – kitudna ennek ellenállni, főleg ha a végén a nyakamba ugranak és egy szorító ölelést is kapok?

-Rendben, legyen. – durciztam, mert még mindig nagyon fájt, amiket akkor mondtak.

-Na, de, hogy oldjuk a feszültséget, mesélj, mi történt mióta nem beszéltünk?

-Húha… Ebben az utolsó pár hétben több minden történt, mint ami ezentúl egész életembe fog történni… Először is, Andy-vel nagyon össze vesztem Oliver miatt. Mikor haza kísért akkor történt valami aminek nem kelletett volna. – Elmeséltem nekik MINDENT percről percre, ők csak tátott szájjal figyeltek. Egy kis döbbenet is kiült az arcukra, majd ujjongva ugrottak ismét a nyakamba, gratulálni az ujjamon tündöklő gyönyörű ékszernek. Beletelt pár órába a beszélgetésünk, mire észbe kaptam, hogy ideje lenne készülődni is… Ők segítettek elkészíteni, nekem mindent. Végül fél órával az indulás előtt készen is lettünk. Andy, már lent várt a nappaliban. Ő is cukin kicsípte magát. War paint, láncok, bakancs és meg-meg tépázott ruhadarabok helyett, egy gentleman-t kaptam. Felcsillant a szeme, mikor megpillantott, a lépcsőn lefele jönni. Elköszöntem a csajoktól, ők haza mentek, mi meg Andy-vel beültünk a kocsiba és elindultunk. Mind a fiúk, s mind a lányok sok sikert sutyorásztak nekem/nekünk.