I forgive to them?

*Hello Army!:) Először is, köszönöm, hogy olvasod a blogom. Komizzatok, írjatok le bármit ötleteitekkel kapcsolatban, tetszéseteket/nem tetszéseteket. Szavazzatok, is,  hogy lássam mennyien vagyunk:)
Másodszor. Aki még nem értesült róla, van egy másik blogom http://az-en-orangyalom.blogspot.com/ . Olvasgassátok azt is. Köszönöm, ha belenézel. További jó blogozást!!:))

15. rész

A rózsa szárára volt felerősítve egy gyűrű. Ekkor Andy letérdelt elém, majd megkérdezte.

-Tiffany Bell. Hozzám jössz?

-Igen igen igen, 1000x is igen. – mikor felállt a nyakába ugrottam és közben mosolyogtam mint a tejbe tök.

Perceken át ölelkeztünk, majd mikor befejeztük, rám adta a gyűrűt. Egy fekete szív alakú kristály volt a közepén. A belsejébe pedig ez a szöveg állt: „Örökké együtt” . Örömömben kirohantam volna az utcára és kikiabáltam volna ezt a jó hírt mindenkinek, csak a gond annyi volt, hogy mind a ketten ott álltunk agya szült meztelenül, így elég érdekesen mutattam volna fényes nappal az utca kellős közepén… Fel kaptam magamra egy köntöst és kiszaladtam a fiúkhoz megmutatni. Ők is velem együtt örültek, csak az én arcomon egy örömkönny is táncot járt a boldogságtól. Életem legszebb napja volt a mai. Andy megkérte a kezem, nem sokára menyasszony leszek. Nagyon furcsa ezt kimondani. Pár hónapja még bele se mertem gondolni, hogy Biersack valaha is szóba áll velem, most meg túl vagyok a leánykérésen.

-Mit szólnál ha ezt megünnepelnénk egy 5*-os étteremben és ebédelnénk ott egy jót?

-Benne vagyok,de van egy apró probléma. Nincs semmi elegáns ruhám, amiben mutatkozhatnék ilyen helyen…

-Hát akkor elmegyünk és veszünk neked jó párat.

-De nemsokára indulni kell.

-Átrakjuk estére. Ha neked az úgy megfelel.

-Persze, hogy megfelel. -  Csókoltam meg, mire Ő vissza csókolt.

10 perc sem telt el, máris indultunk vásárolni. Nem a kedvenc időtöltésem, de ha kell, hát kell. Az első utunk Andy kedvenc boltjába vezetett. Azt mondta női ruhák is vannak, csak kevesebb, de biztos találok magamnak valamit. Ő már ott törzsvendégnek számított, úgy, hogy amíg ő lebratyizott az eladóval, addig én nézelődtem. Találtam is egy-kettőt, de mit ne mondjak, nem hiszem, hogy egy bő póló, 1 pár hosszú szárú bakancs az elegáns ruhák közétartozna. Sajnos az alkalomhoz megfelelő öltözéket nem találtam, de az előbb említettek jöttek velem. Az eladó férfi segítőkész volt, mondott pár helyet, ahol találok majd olyat amit keresek. A következő bolt felkeresése közben, szembe jött pár lelkes BvB Army. Mondanom sem kell mind lány volt, s egytől-egyig ráakaszkodtak Andy-re. De nem akartam félbeszakítani semmit, hisz emlékszem, én is ugyanezt csináltam még régen, mikor Andy szemében csak egy rajongó lány voltam. Fotózkodás, autógramm osztogatás után váltottak pár szót, majd mindenki ment a dolgára.

-Emlékszem. Te is ugyanilyen voltál.

-Milyen? – néztem rá érdeklődően.

-Ilyen tapadós. – húzta egy hatalmas mosolyra a száját és egy puszit nyomott a hajamba.

-Kapd be! – nevettem el el magam és rálegyintettem a kézfejemet, ütésképpen. – Amúgy szerintem ez az a bolt. – Álltam meg és csodáltam azt a hatalmas boltot, ami telis tele volt az ízlésemnek megfelelő, ám de, elegáns ruhákkal. Már a kirakat elvarázsolt, s úgy rohantam be és tűntem el a ruha-rengetegben, hogy még én se találtam magamat(?).

~Úgy tűnik, ez hosszú lesz – gondoltam Andy a fejét vakarászva

Igaza is volt. Kb 1 órája próbálgathattam a ruhákat, mikor nagy nehezen, de kivonszoltam magam a próbafülkéből, egy rakás ruha társaságában.

-Öhm. Ezek jönnek velem.

Andy gúnyosan a szemét forgatva beleegyezett és megvettük, az általam választott göncöket. Több boltba inkább már bese néztünk, hanem egyből haza mentünk, de előtte utunkat állták a paparazzik. Mondta nekem, hogy bármit is kérdeznek ne mondjak semmit nekik, csak menjek egyenesen, rájuk se nézzek. Beszálltunk a kocsiba, de attól a sok nyomulós fickótól, magunkat is alig tudtuk betuszkolni. Haza értünk. A fiúknak is megmutattam a szerelésem. „Óriási nagy lelkesedéssel”, rám se nézve dicsérték, ami éppen rajtam volt. Persze Andy, megerőltette magát és Ő még képes volt rám nézni, de láttam rajta, hogy már herótja van ettől az egésztől, így hát hagytam őket továbbra is a TV-t bámulni. Addig felmentem a szobámba, bezárkóztam és készültem az estére. Éppen, hogy beizzítottam a hajvasalómat, felüvölt nekem Jake:

-Tiffany! Gyere le, látogatóid jöttek. – Ahj… most? Nemá. Gondoltam. Lebicegtem a lépcsőn és két, igen szégyenlős lánnyal talltam szembe magam. Nem tudtam mit csináljak. Csak szidjam le őket, vagy bocsássak meg nekik a múltkori miatt?...

-Tif, ne haragudj ránk!! – rohant oda hozzám Missy és Sarah.

-Nem is tudom… - húztam a szám

-Tudod, hogy nem gondoltuk úgy, azt amit a telefonban mondtunk…

-Eléggé komolynak tűnt. De inkább ezt fönt beszéljük meg 6 szemközt. – felballagtunk az emeltre, be a sobámba. – Szóval, miért vagytok itt?

-Bocsánatot szerettünk volna kérni a múltkori miatt.

-Nos, hajrá, hallgatom.

-Először is. Túl mérgesek voltunk, ahhoz, hogy azt mind, amit mondtunk, komolyan gondoltuk volna. Csak ki voltunk akadva a fiúkra. Téged okoltunk a mi hülyeségünkért. Nem kellett volna azokat a fejedhez vágni, mert te semmiről sem tehetsz. Reméljük, hogy megtudsz bocsájtani nekünk. – kitudna ennek ellenállni, főleg ha a végén a nyakamba ugranak és egy szorító ölelést is kapok?

-Rendben, legyen. – durciztam, mert még mindig nagyon fájt, amiket akkor mondtak.

-Na, de, hogy oldjuk a feszültséget, mesélj, mi történt mióta nem beszéltünk?

-Húha… Ebben az utolsó pár hétben több minden történt, mint ami ezentúl egész életembe fog történni… Először is, Andy-vel nagyon össze vesztem Oliver miatt. Mikor haza kísért akkor történt valami aminek nem kelletett volna. – Elmeséltem nekik MINDENT percről percre, ők csak tátott szájjal figyeltek. Egy kis döbbenet is kiült az arcukra, majd ujjongva ugrottak ismét a nyakamba, gratulálni az ujjamon tündöklő gyönyörű ékszernek. Beletelt pár órába a beszélgetésünk, mire észbe kaptam, hogy ideje lenne készülődni is… Ők segítettek elkészíteni, nekem mindent. Végül fél órával az indulás előtt készen is lettünk. Andy, már lent várt a nappaliban. Ő is cukin kicsípte magát. War paint, láncok, bakancs és meg-meg tépázott ruhadarabok helyett, egy gentleman-t kaptam. Felcsillant a szeme, mikor megpillantott, a lépcsőn lefele jönni. Elköszöntem a csajoktól, ők haza mentek, mi meg Andy-vel beültünk a kocsiba és elindultunk. Mind a fiúk, s mind a lányok sok sikert sutyorásztak nekem/nekünk.

Frozen rose with a suprise

14. rész

-Cső Andy. Öhm, gyertek beljebb. -Bekísért minket a lakásába, ahol már a többi bandatag is várt. Üdvözöltek minket egy kis Welcome drinkel, ami nem más volt mint, egy jó erős pálinka.

-Ti mindig isztok?-kérdeztem jókedvűen

-Igen- válaszolták kórusban a többiek

Erre mindannyian elnevettük magunkat, Andy kivételével. Ő nagyon feszült volt. Végig mellettem ült, egy percre sem tévesztett szem elől. Olivert figyelte rezzenéstelenül. Ő ezt a szeme sarkából észrevette, ezért nagyon kellemetlenül érezte magát. Hozott be nekünk egy kis sütit, az idő alatt belesúgtam Andy fülébe:

-Ne bámuld már őt ilyen feltűnően. Gáz!...

-Idegesít…

-Sajnálom, nem kértem, hogy gyere velem.- förmedtem rá. Ekkor ő fölállt de miután tett egy lépést, megmarkoltam az övét és visszahúztam.- Nem úgy értettem…

-Nyugi már. Csak cigizni megyek.

Nagyon kínos helyzet volt egy lapáttal az is rá tett, hogy a fiúk furcsán néztek emiatt a jelenet miatt. Oli mind két keze tele volt sütis tálakkal, de Andy nem zavartatta magát. Neki ment fél vállal… Oliver szerencsére nem ejtett el semmit, de a szituáció iszonyat kellemetlen volt. Andy olyan mint egy kis gyerek… Megsértődik, duzzog, 23 éves létére. Én szégyelltem magamat helyette is, de talán jobb, hogy kiment. Mi bent beszélgettünk és megkérdezték mi történt velem az utóbbi napokban. Elmeséltem nagyjából mindent, mire Oli odajött hozzám és átölelt, hogy megvigasztaljon. Hát persze, hogy Andy is pont akkor jött be… Nagy levegőt vett, próbálta magát visszafogni. Habár a homlokára ki volt írva „Állon verlek, ha most azonnal nem engeded el!” Oliver szólt neki, hogy menjenek fel a szobájába beszélgetni egy kicsit. Andy ment utána de végig engem figyelt kikerekedett szemekkel, fel húzott szemöldökkel, majd vállat vont. Senki nem értette, mit jelentsen ez. Fél óra múlva vissza jöttek a srcácok. Azt hittem mind kettőnek lesz 1-2 lila folt az arcán de ahelyett inkább széles mosoly volt. Röhögve estek be a szobába, egymást csikizve, vagy nem is tudom mi akart az lenni, amit ők csináltak, de lehet jobb, ha nem kérdezem meg. Látszólag kibékültek, de Olivernek, hogy a francba sikerült „megszelidítenie” ezt az ovodást… Rövid beszélgetés után haza is mentünk. Jó volt végre felszabadultnak látni, mert mindig olyan feszült volt.

-Ha hazamegyünk otthon vár rád egy kis meglepi. – nézett rám perverzen

-Hmm, jól hangzik

Haza érve Andy felkapott és a karjaiban vitt föl az emeletre. Azt mondta hunyjam be a szememet. Így is tettem. Egy ajtón beérve,  rózsák illata csapta meg az orromat.  Vajon mire készül? Lassan, levett rólam minden ruhadarabot, de továbbra sem kukucskálhattam. Csak akkor jöttem rá, hogy a fürdőszobában vagyunk, mikor berakott a kádba, ami kellemesen meleg volt, sőt ha jól érzékelem, akkor ez nem más mint egy kád meleg habfürdő. Kis idő után Andy is becsücsült mellém.

-Most már kinyithatod a szemed.

Gyönyörű látvány tárult elém. Alapból is egy hatalmas ízlésesen berendezett fürdőszoba, de ahogyan Andy kidíszítette… A lélegzetem is elállt. Rózsák és rózsaszirmok voltak mindenütt. De nem akármilyen rózsák. Fekete színűek voltak. A habfürdő tetejét is szirmok díszítették.  

-Na, hogy tetszik?

-Andy ez… Ez csodálatos,gyönyörű, imádom!!

-Örülök, hogy tetszik. Jaj, ezt el ne felejtsem. – ekkor oda adott egy olyan rózsát, ami jégbe volt fagyva, de ez most piros volt. Le is fényképeztem:

-Remélem nem utálod a rózsákat, mert most eléggé körül vagyunk véve velük.

-De hogy utálom, sőt! Imádom. Le sem tudom venni róluk a szemem. Egyszerűen fantasztikus amit a fürdővel csináltál.

-Mielőtt kimegy a fejemből, hagyd, hogy kiolvadjon a jégből, az is tartogat némi meglepetést.

-Úristen Andy, hogy lehetsz ilyen imádni való?

-Hát – villantott egy fogpaszta reklámba illő mosolyt és bele túrt hosszú hajába.

-De amíg olvadozik a jég, addig mit csináljunk? – reméltem, hogy érti a célzás, de biztonság kedvéért egy perverz mosollyal is utaltam rá.

-Van egy ötletem.

Ekkor vadul elkezdtünk csókolózni. Andy most extrán ellenállhatatlan volt, nem is bírtam magammal, de úgy tűnt, hogy Ő sem. Miután végeztünk, valószínűleg életünk legemlékezetesebb „fürdőzésével”, mindketten elaludtunk. Andy mellkasa volt a párnám, míg én neki a takaró. Érdekes egy hasonlat, de tényleg így nézhettünk ki. Reggelig ott feküdtünk és aludtunk, míg Ash be nem rontott.

-Jóreggelt. Hú ha itt meg mi folyik? Beszállhatok én is?

Meg sem várta a válaszunkat, mire egy pillanat alatt lekapott magáról minden ruhát, csak egy alsó maradt rajta. Belobogott mellénk a kádba, pontosabban közénk.

-Purdy! Mi a francot csinálsz? – kérdezte Andy nyűgösen.

-Fürödni jöttem, de így még izgibb. – pillantott rám és végigsimította a combom.

-Ash! Ne simogass!! –mordultam rá.- Aludnánk, ha nem tűnt volna föl.

-Én meg fürödnék ha nem tűnt volna föl! Most nézem. Milyen ez a fürdőszoba? Miért vannak mindenhol virág cafatok?

-Andy csinálta nekem, meglepetésből! És nem virágcafat, hanem rózsaszirom…

-Ash kihúznál innen a picsába? Megköszönnénk.

-Ah, úgy is kényelmetlenek vagytok… - ezzel ki is pattant a kádból. – További jó romantikázást- s kisétált.

-Pöcsfej… - káromkodta el magát Andy. – De ha már felkeltünk, nem nézed meg a rózsád?

-Dehogynem – kerestem izgatottam, hogy hova tettem. – Itt van. Kiolvadt és gyönyörű, de mit kell rajta nézni?

-Várj. Szálljunk ki és úgy nézd meg. – ki szálltunk majd egy kis keresgélés után rátaláltam. 

Oliver

13. rész

Besétáltam, vagy is inkább bebicegtem az épületbe. Emlékezeteim szerint a 3. emeleti 26-os szobát kell megkeresnem. 10 perc keresgélés után rá is találtam. Benyitottam, de nem az fogadott amire számítottam. Zavartan elnézést kértem, majd elhagytam a helységet. Visszasétáltam a földszintre, az információs pulthoz. Az ott dolgozók furcsán néztek rám. Vagy a kinézetem miatt, vagy az állapotomat furcsállták.

-Jónapot segíthetek valamiben? –kérdezte a hölgy

-Egy kórtermet keresek

-Elvesztette a szobáját? De ahogy látom a kórházi viseletét is lecserélte erre a fekete göncre.- mondta gúnyosan, majd végignézett rajtam. A háttérben a többi nővér röhögcsélt rajtam.

-Félreértik. Látogatóba jöttem, csak nem tudom, melyik szobában tartózkodik.

-Ohh. Azt hittem, hogy ön is a betegeink közé tartozik.

-Semmi gond. Ilyen idős korban, megesik, hogy a szem már nem a régi és nem lát úgy vele mint fiatal korában. De gondolom ön mint orvos ezzel tisztába van.- Mikor ezt mondtam, a szeme csak úgy szikrázott. Ölni tudott volna a tekintetével, de én csak ártatlanul néztem rá.

-Kit keres?- változott nagyon komolyra a hangja

-Oliver Sykes

-Ő 2 napja elhagyta a klinikát

Szó nélkül sarkon fordultam és kiballagtam. Remélem Oli nem haragudott meg, hogy nem látogattam meg többször, de hát nem igen tudtam volna… A lakása felé vettem az irányt, ismét gyalog. A kórháztól kb. másfél órára lakik gyalog. Tikkasztó hőség volt, pláne talpig feketébe, kiengedett hosszú hajjal + egy jó meleg acélbetétes bakancsban. Megcsörrent a telefonom. Jól sejtettem… Andy.

-Tiffany! Hol a picsába vagy?

-Meglátogatok valakit.

-Ilyen állapotban? Szólhattál volna… Nem lett volna jobb légkondis kocsiban ülni, mint ilyen melegben gyalogolni?

-De. Talán… Úgy se vittél volna el.

-Kihez mész?

-Oliverhez. Meglátogatom.

-Akkor most szépen megvársz és érted megyek…-hallhatólag ideges volt, majd kinyomta a telefont

Nem hallgattam rá, mentem tovább. Persze így is össze futottunk. Idegesnek tűnt. Lehúzta a kocsi ablakát és azon kiabált ki.

-Szálj be!

-Minek?

-Tif. Légyszives…

-Elviszel Oliverhez?

-El, igen elviszlek, csak gyere már.

A kocsiban ülve halálra aggodalmaskodta magát. Először haza akart vinni, de miután menet közben kinyitottam az ajtót,hogy kiszáljak, rögtön meggondolta magát.

-Nyitsd ki a tatyóm, van benne valami ami a tiéd.-kíváncsian és meglehetősen gyorsan megtettem amit kért. Bár nem igazán erre számítottam.- Azt most meg kell enned!

-4? 4 szendvics?

-Ma még nem ettél semmit. Rosszul fogsz lenni ebben a nagy melegben, ha nem szel egésznap semmit se…

-Nem vagyok éhes. 1-et is alig bírnék most megenni, nemhogy 4-et. Tudod a gondoskodás és a kínzás között van egy kis különbség.- vágtam be a durcát, mire a válasza egy széles mosoly volt és egy rövid csók, amíg a lámpa zöldre nem váltott.

-Jólvan. Engedelmes leszek. De miután haza mentünk…- a jó öreg perverz mosoly és a szájharapás.

-Andrew Kibaszott Dennis Biersack, mire akarsz ezzel célozni?

-Azt, majd meglátod- huzogatta a szemöldökét föl-le. Eddig nagyon savanyú kedvem volt, de Andy feldobta.- Amúgy. Van egy jó hírem. Jack és az anyád börtönben van. Miután elhoztunk onnan, Jake felhívta a rendőrséget, akik pillanatok alatt kiértek. Egyenlőre ennyit tudunk, a részletekről majd még hívnak minket.

-Remélem örökre ott rohadnak…- legszívesebben elsírtam volna magam a történtek után, de az utóbbi pár napban annyit sírtam, hogy nem jött ki több könnycsepp a szememből.

Lassan megérkeztünk Oliverék házához. Andy-n láttam némi felszültséget, de egy csókkal bizonyítottam, hogy nincs miért idegeskednie. Becsöngettünk, mire Oli nyitott ajtót. Nekem szinte a nyakamba ugrott, de mikor Andy-t meglátta, rögtön elengedett szorító öleléséből.

The escape

12. rész

A nő közeledett felém. Egyre jobban látszódott, hogy ő az anyám… Ő és a férfi oda jöttek hozzám. kikötöztek, persze nem figyeltek oda, hogy ne mélyesszék bele jobban a sebeimbe. Csak bámultam magam elé, míg egy könnycsepp a szemem sarkából elindul, végig az arcomon. Már nem érdekelt az se, ha meghalok, mert meg akartam… Nem bírtam ezt tovább. A minden napos rettegést, a félelmet és a szorongást. Felállítottak a két lábamra, egyedül nem ment volna, hisz olyan erőtlen voltam. Ekkor, valamiért mind kettőjük átölelt, de nem tudtam viszonozni. A szívem tele volt az irántuk érzett gyűlölettel. Szerintük tényleg megölelném őket? Leültettek egy székre. Velem szemben álltak ők. Láttam rajtuk, hogy készülnek valamire és így is lett.:

-Tiffany, kislányom. Apukád szeretne mondani valamit- mondta anyám

-Milyen apám!? Neked hála rég nincs olyanom, gyűlöllek. Egyáltalán miért hoztál ide? Ki a faszom ez nyomorult melletted?

-Nézd.-mondta a férfi.- Tudom, hogy haragszol rám és, hogy ezt nem akarod elfogadni, de én vagyok a te egyetlen apád. Akit te eddig annak hittél, ő nem az volt. A vérszerinti én vagyok, nem pedig az a senki házi.

Erre a mondatra, hogy „ az a senki házi” fel kellett állnom, meg akartam ütni, de vissza lökött a székbe és egy hatalmas pofont kaptam… Az anyám folytatta a dumálást:

-Az akit te apádnak hittél, csak a mostoha apád volt. 10 éve, hogy elment. Először csak eltűnt, aztán hetekkel később halva találták meg. Mi csak bejelentettük az eltűnését, hogy ne legyünk gyanúsak. De mind végig ott volt a mi házunkban. Abba a kis szobácskába, ahol te is bezárva voltál, pár hete… És a vérszerinti apáddal születésedkor elváltunk, de most újra összehozott minket a sors.- elmosolyodott és meg csókolták egymást. Rohadt undorító…- Amúgy Jack (a vérszerinti apám) ölte meg… féltékenységből. De jól tette… az egy mocsok volt.- A fejemben kavarogtak a gondolatok. Üvöltöztem volna, de nem tudtam. Csak hevesen vettem a levegőt. A fejem hasogatott. Elájultam egy kis időre, de mikor már felébredtem Ők nem voltak sehol. Hangokat hallottam kintről. Az udvarból jött. Két fadeszka között, csak két kék szempárt láttam. „Andy!” Suttogtam. Ő is észre vett engem és az oda szögelt barikádot próbálta szét szedni. Nagy nehezen, de sikerült neki. Én csak ott ültem és vártam, hogy bejöjjön értem. Mikor bepattant az ablakon, akkor láttam, hogy nincs egyedül, a skacok is vele vannak. Andy szorosan átölelt és a fülembe súgta: „Most már minden rendben lesz”. Felvett a karjaiba és az ablakhoz cipelt. Próbált lábra állítani, de nem bírtam 2 mp-nél tovább… Nagyon megnehezítettem a dolgukat, hisz hogy cipelnek le a 2. emeletről, ölben, egy fán keresztül? Egy kis idő ötletelgetés után kitaláltak egy jó tervet. Ám mikor Andy próbált lemászni, túl nagy zajt csapott. A házban lakók meghallották, hogy van itt valaki. Rögtön felszaladtak és benyitottak a szobámba, ám nem találtak ott senkit, így az ablakon néztek ki. Megláttak minket. Ilyen gyorsan, embert szaladni még nem láttam, mint ahogyan utánam rohantak. Andy felkapott és rohantak a kocsihoz.  A gáz még az volt, hogy 6-an voltunk egy 5 személyes kocsihoz… Gyorsan betuszkolták magukat. Engem az anyós ülésre ültettek. Amilyen gyorsan csak tudtunk, elhajtottunk. Félelmetes volt, mikor Andy beletaposott a gázba, akkor Jack már a kocsi mellett volt. De megúsztuk. Én úgy 1 perc után el is aludtam. Nem csoda, hisz hajnali 1 óra volt, na meg a történtek után iszonyatosan kimerült voltam. Pár óra elteltével Andy aggodalmas mosolyára ébredtem és egy „kis” fejfájásra.  

-Tiffany!- ölelt át szorosan, de én csak erőtlenül viszonoztam.- Hogy érzed magad? Hozzak neked valamit? Kérj bármit, megteszem. – rá néztem, majd fejet ráztam jobbra-balra. – HÉ SKACOK, GYERTEK FÖLÉBREDT!- kiabált át a nappaliba, ahol a többiek feszengve vártak erre a pillanatra. Gyorsan felrohantak a lépcsőn és bezúdultak a szobámba.

-Tif, hála jó égnek, hogy felébredtél.- mondták kórusban. Csak bámultam magam elé, amit nem nagyon értettek.

- Nem nézel ki túl jól. Fáradt vagy? Hagyjunk aludni?- Kérdezte Ash, de én csak legyintettem a kezemmel, mondván maradjanak csak.

Mindenki csendben volt. Ám ezt a nyugalmat megzavarta Andy telefoncsörgése. Kiszaladt vele, biztos fontos hívás volt. Pár perc múlva vissza jön és mondani akart valamit.

-A koncertszervező hívott. Szerinte kéne egy utolsó, pár állomásos turnét tartani, amiben a 3. albumot bucsúzatnánk. De a turné nem csak itt, Amerikában lenne… Angliában 3 helyen, Németországban 2, Japán 3, Spanyol 1, Francia 2, Finn 1, Kanada 2, Hollandia 1.

-Ennyit a pár megállóról… -mormogta CC.- És mikor indulnánk? Csak mert Tiffany betegen, nem hiszem, hogy kibírná az utat, itthon egyedül meg nem kéne itt hagyni.

-2 hét múlva. Addigra kikúráljuk.- bökte meg az oldalamat a könyökével és villantott egy hatalmas mosolyt.

Úgy tettem mintha elaludtam volna, így hát a fiúk kimentek a szobámból, hogy fel ne keltsenek. Pár perc elteltével, kikeltem az ágyból és átöltöztem a pizsimből. Leosontam a lépcsőn, majd kimentem a hátsó kijáraton és átmásztam a kerítést. Mondanom sem kell, a fejem majd szétdurran kifele menet le is estem a „magas” 1 méteres kerítésről. Nem tudom, hogy, hogy sikerült, de ez nálam már megszokott. Háromnegyed órányi gyaloglás után végre megérkeztem. 

What does she look for here?

11. rész

-Mit akar?- szólt mogorván a nő

-Jó estét. Kérem, hadd használjam a mosdót. Órák óta kocsikázok, már nem bírom tovább.

-Ott a bokor.-ezzel be csapta az ajtót, de oda raktam a lábamat.

-Kérem! 1 perc és készen vagyok.

-Jöjjön, de figyelem magát.-morgott oda

Megmutatta, merre van a mosdó, majd elsétált. Útközben dúdolgattam, hogy, ha itt van Tiffany, akkor hallja a hangom. Nem jött válasz, még abból a gondosan hang elszigetelt szobából se, ami mellett elsétáltam. Halkan oda súgtam az ajtóhoz:

-Tiffany! Andy vagyok, ha itt vagy sikíts.-semmi válasz, csak a nő lépteit hallottam, ahogyan elindult felém.

Besiettem a mosdóba és gondolkoztam, hogy mit tehetnék. Hangos dörömbölésre lettem figyelmes. Kopogtattak.

-Siess már! Nem érek rá egész nap.

Úgy tettem mintha… A nő újra elment. Csendben kijöttem, majd ahhoz a bizonyos ajtóhoz siettem.

-Tif! Tiffany! Ha itt vagy mondj valamit.- Nyöszörgést hallottam. Próbáltam benyitni, de zárva volt.

Egyre hangosabb volt a bentről kiszűrődő hang. Bár erre nem csak én lettem figyelmes.

-Ebből elég!- kiabált egyet a nő és rohant felém. Tiffany közben sikongatni próbált. Tudtam már, hogy ő az. Ő van bent. Próbáltam betörni az ajtót, de sikertelenül. Akárhogy rúgdostam, vertem, dörömböltem, nem nyílt. Addigra már a házigazda is oda ért hozzám egy késsel a kezébe. Kirohantam a házból egyenesen a kocsim felé. Elhajtottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Közben azon gondolkoztam, hogy jó ötlet-e volt ott hagyni. Ha ott maradok, akkor engem öl meg és Tiffany ugyan úgy ott marad. De ha elmenekülök, akkor később vissza mehetek érte. De mi van, ha most őt öli meg? Nem… Biztos nem bántaná. Ha akarná már megtette volna. Pár utcányival arrébb megálltam és föl hívtam a srácokat, hogy azonnal jöjjenek ide. Persze amíg el nem magyaráztam a szitut, addig akadékoskodtak, hogy mit akarok én tőlük ilyen későn… De miután elmondtam, hogy mekkora baj van, azonnal elindultak.

-Végre már, hogy ide értetek.. Azt hittem elvesztetek.

-Andy. Ne most… Inkább találjunk ki valami tervet, amivel kiszabadíthatnánk.- Szólt közbe CC

-Támogatom- tette föl a kezét Ash.

-Jól van akkor… Őhm. A szobája a ház bal oldalán van, ha szemből nézzük. Kell lennie ott egy ablaknak.

-Azon keresztül bemászhatnánk.- Adott ötletet Jake

-Csak van egy gond… A szoba az emeleten van. Viszont a ház körül van egy csomó fa, amin föl mászhatnánk.

-De Andy. Te nem is tudsz fára mászni…

-Jinxx. Hidd el, az életemet is oda adnám érte, nem, hogy egy szaros fára fölmásznék… Szóval, szerintem még várjunk 1-2 órát itt, hogy a nő lehiggadjon, de túl későn se menjünk, addigra már számíthatnak az érkezésemre…

~*Tiffany szemszöge*~

Andy rám talált, de hogyan? És ki volt az a nő, aki vele beszélt? Azt hittem, csak egy fickó van itt. Lehet azért nem ő beszélt Andy-vel, nehogy felismerje… És mi történt Andrew-val?? Remélem nem bántotta és semmi baja se történt. Bárcsak vissza jönne még értem. De ezek biztos jobban figyelik már, hogy ki jön be és, hogy kik vannak a ház környékén. Gondolkodás közben lépteket hallottam, de most nem csak 1 embert, hanem többet. Belépett az az idegen férfi és az…az anyám??

Tarsoly Krisztina köszönöm a kommentet!:)

Taken

10. rész

FIGYELEM! Kicsit elmebeteg rész következik:D

Pár óra múlva jött is egy hívás, mikor pont fürödtem. Gondoltam „majd visszahívom ha kijöttem”. Bent voltam a fürdőben, vagy egy órán át és közben a telefonom vagy 6x csörgött. Ezután már kikecmeregtem a kád forró vízből. Felöltöztem és lesétáltam. Meg néztem, hogy ki hívott. Andy. Mikor már hívtam volna, akkor a lakásban az összes fény elaludt. Odasiettem a villanykapcsolóhoz, de hiába nyomkodtam, nem működött. Felmentem az emeletre meg nézni, hogy ott működnek-e a dolgok. Ahogy sejtettem, itt se… Egyedül voltam a lakásban, villany nélkül. Beparáztam. Rohantam a telefonomért, hogy felhívhassam Andy-t, de ki volt kapcsolódva, mikor ki se kapcsoltam. Próbáltam bekapcsolni, de nem ment… „Mi a fasz??” gondoltam. Ekkor bekapcsolódott a lakás összes TV-je, rádiója és max hangerőn ugyanazt adták benne.

Rádió/TV: - 1990 gyilkosság. Egy férfi holttestet találtak az utcán. Végtagjai hiányosak voltak és a nyelvét is kivágták. Az elkövetőt még keresik. 1991. Az egy évvel korábban elkövetett gyilkosság helyszínén egy fekete zacskóban, darabokban heverő nőt találtak. A tettesről azóta semmit sem tudunk. 1993. Ugyanazon a helyen most 2 ember esett áldozatul. Kívülről semmi sem látszott, de az orvosok boncolás közben észre vették, hogy a halottak gyomra és belső szervei szét vannak maródva. A kegyetlen gyilkos szabad lábon van. Kérjük nagyon legyenek óvatosak, mindig tartsanak maguknál valamiféle önvédelmi eszközt. 2004. Már azt hittük, hogy a 10 évvel ezelőtti sorozat gyilkos nem tűnik föl többet. Tegnap bejelentés érkezett miszerint egy 30-as éveiben járó férfit holtan találtak az utcán. A nyomozások kiderítették, hogy a férfi az 1 héttel ezelőtt 36 éves Danny Bell.

…Az én apámat is ugyanígy hívták. És ő is 2004-ben…

Kapkodtam a levegő után. Nem tudtam mihez kezdjek, egyszer csak minden TV, rádió lekapcsolódott. Csend és sötétség honolt végig a lakásban, mire a hátam mögül meg szólalt egy suttogó hang:

-Aki bújt, aki nem.

Ekkor eszméletemet vesztettem. Valószínűleg leüthetett. Nem tudom mennyi idővel, ezután ébredtem egy sötét, mocskos, büdös szobában. Az ablak le volt deszkázva, egy villany sem volt, ami meg világíthatta volna a helyet ahol vagyok. A csuklómat fájlaltam, hiszen meg voltam kötözve egy vastag dróttal. A számon egy szikszalag pihent, úgy, hogy segítségért sem kiálthattam volna. Csak nyöszörögtem, mire lépteket hallottam a szobán túlról. Az ajtón belépett egy férfi, majd ránk zárta az ajtót. Megállt, tőlem kb 4 méterre és vészjóslóan mosolygott. Nem tudtam mire készül, de láttam rajta, hogy nem jó szándékkal jött… Ő szépen lassan elindult felém. Próbáltam minden egyes lépése után messzebb menni tőle, de nem tudtam, mert egy csőhöz voltam kötözve. Oda lépett hozzám, majd letépte a számon lévő szalagot. Nagyon fájt, de a torkomon egy hang se jött ki. Végig simította az arcomat és adott egy puszit a számra. Arcán a borosta szúrta az arcom, a száj szaga meg az orromat… A fejemet elránottam

-Mit akar tőlem? – kérdeztem tőle indulatosan

-Majd meglátod- és megint az a mosoly… Aztán egy kisebb pofont kaptam tőle.

Próbáltam kiszabadulni a drótok közül, de csak annyit értem el vele, hogy bele vágódtak a bőrömbe. Kegyetlenül fájt ezért abba hagytam. Könnyek csordultak végig az arcomon, hogy semmit nem tehetek a helyzetem ellen. Egyszer csak meghallottam, hogy a telefonom meg csörren. De mivel azt is elvették tőlem, ezért az is a szobán túl volt. A férfi behozta nekem, de mielőtt felvehettem volna, megfenyegetett, nehogy bármi hülyeséget mondjak. Rá nyomott a zöld gombra és a fülemhez emelte a telefonomat.

-Végre, hogy felvetted! Vagy 20x hívtalak… De ez most mindegy. Figyelj Tif, sajnálom. Őszintén sajnálom, hogy milyen voltam veled. Tudom már, hogy nem te voltál a hibás. De ezt inkább beszéljük meg otthon. Nem sokára haza érek, kb 10 perc. Ott vársz, majd ugye?

-Andy. Nem… Nem tudok ma otthon lenni.

-Miért? Kérlek gyere haza. Jóvá teszek mindent.

-De nem tudok.- vettem egy nagy levegőt, hogy 2 másodperc alatt elmondjam, hogy mi történt velem az utóbbi 4-5 órában.- Andy gyere értem kérlek, nem tudom, hogy hol vagyok, elraboltak, itt vagyok egy szobá- A fickó kikapta a telefonomat a kezemből és a földhöz vágta, majd ordítozni kezdett és rángatni. Többször is meg ütött és rugdosott. Eszméletemet vesztettem. Újra… Újra bevagyok zárva egy szobába, újra meg vagyok kötözve, újra Andy-nek kell megmentenie aki azt se tudja, hogy hol vagyok…megint.

~* Andy szemszöge*~

Hallottam, ahogyan Tiffany sikoltozik és egy férfi kiabál vele. De hol lehet? Mit tegyek? Próbáltam vissza hívni, de nem tudtam elérni. Senkise vette föl a telefont. Sokadszorra, bele szólt egy mély hang.

-Nyugodj meg jó kezekben van. Semmi baja sem fog esni, max ha rosszalkodik, akkor meg fegyelmezem valamivel.

-Ki maga és mi a faszt akar Tiffany-tól? Hol van most?- ezzel le tette a telefont. Mikor haza értem, akkor semmi különöset nem találtam a házban.  A ház udvarát is alaposan átvizsgáltam, de sehol semmi. Azonban a ház előtt kerék nyomokat találtam. Azonnal autóba szálltam és követni kezdtem. Néha-néha nyomtalanak voltak az utak, ami megnehezítette a dolgomat, de nem adtam föl. Végül egy eléggé elhagyatott helyre kerültem. Már házak is alig voltak arra fele. A nyomok ismét eltűntek azonban egy régies ház mellett állt egy autó. Alaposan szemügyre vettem. Majd úgy döntöttem, becsöngetek és meg próbálok bejutni. Csengő nem volt, azonban az ajtóra volt szerelve egy kopogtató. Sok időbe telt, míg ki vonszolta magát az ott lakó nő, de türelmes voltam.

When the lie comes to light

9. rész

-Csak fáradt vagyok és aggódom a haveromért. Ennyi. Miért, van valami, amiért bajomnak kéne lennie Veled?

-Dehogy vagyis… Nem, nincs semmi.- Ő ezen csak gúnyosan nevetett egyet. Mintha tudná, hogy hazudok. De honnan tudná? Semmi bizonyítéka sincs…- Lassan haza kéne menni.

- Menjünk

Beszálltunk az autóba és hazáig szótlanul ültünk egymás mellett. Haza érve, gondoltam meglepem egy kicsit. A kedvenc fehérneműmet vettem föl, amit Andy is imád rajtam. Mikor már mindketten az ágyban feküdtünk Én fölé kerekedtem és bele ültem az ölébe, de úgy, hogy vele szembe legyek. Az Ő reakciója nem az volt amire számítottam. Lelökött magáról és elkezdett kiabálni.

-Még is mi a faszt kerestetek ti az erdő közepén kb éjfélkor? Miért nem volt „Olikácskán” felső és, hogy, hogy ki volt gombolva a nadrágja? És mivel magyaráznád azt, hogy a drágalátos Oliver-nek el volt nedvesedve a nadrágja? És a szétszakított harisnyád? Csak nem aközben szakadt el, mikor lerángatta rólad?

Próbáltam valami értelmes magyarázatot adni ezekre a kérdésekre, de az egyetlen ésszerű magyarázat az igazság volt. Még sem mondhattam el neki… Csak szavakat nyögdécseltem ki és közben borzaszóan szégyelltem magam. Mikor Andy látta, hogy nem tudok a kérdéseire mit válaszolni, akkor csak kisétált egy doboz cigivel és öngyújtóval a kezébe. Beültem a szoba egyik sarkába felhúztam a lábamat, a karommal összekulcsoltam őket és a fejemet a térdemre hatottam. Vártam és vártam, hogy Andy mikor jön vissza dühöngve, de nem jött, ezért hát ebben a pózban el is aludtam. Másnap reggel délkörül ébredtem, egyedül. Andy sehol nem volt. Elindultam megkeresni és elmondani a teljes igazságot, hátha megenyhül. De nem volt se a lakáson belül, se kívül. Felhívtam a lányokat, hogy nem-e tudják, hogy hol lehet Andy. Mikor felvették, akkor valami bajuk volt velem…

-Sarah, Missy! Nem tudjátok, mi van Andy-vel? Tegnap elment valahova szó nélkül és azóta nem jött vissza. És az előtt rendesen össze is vesztünk.

-Esetleg egy szia, vagy valami? – szólt bele a telefonba idegesen Sarah.- Nem, nem tudjuk, hogy hol van, de mit szólnál, ha egyszer nem csak magaddal törődnél? Tegnap itt hagytál minket. És máskor is. Mióta itt van Andy, azóta rohadtul elfelejtettél minket és csak akkor jut eszünkbe a nevünk, ha kell neked valami. Úgy volt, hogy az előző este, csajos este lesz, erre ide csődíted nekünk ezeket az alkoholistákat, te meg eltűnsz Oliverrel valahova. Ezek felitták az apám pia készletét, amibe különleges borok, likőrök sorakoztak. Leitattak minket is, bepróbálkoztak nálunk, sikerrel, mivel hót részegek voltunk és utána itt hagytak a szarban. A szüleim közben haza értek és elképzelhetetlen cirkuszt csaptak. Remélem büszke vagy magadra. A 10 éven át tartó, töretlen és tökéletesnek látszó barátságunkat tönkre tetted csak egy fiú miatt, akinek valószínűleg csak arra kellesz… Ébredj már föl! Ő egy híres ember millió és millió rajongóval, majd pont te kellenél neki, nem?- Ők ezzel le is tették a telefont. Köpni-nyelni nem tudtam ezután a beszélgetés után.

-Nem, nem, nem!!! Nem én hívtam meg őket és különben is a kedvenc bandátok, örültetek neki mikor jöttek. Engem Oliver haza akart kísérni mert szarul voltam. Arról meg csak te tehetsz, hogy engedted magad leitatni. És Andy-nek Én nem csak arra kellek! Ha így lenne, akkor most nem lennénk össze veszve. – persze ezeket már csak magamnak mondtam, hisz a vonal másik végén a telefont egy ideje már letették…

Nem tudtam mást csinálni a síráson kívül. Egyedül maradtam. Miután össze szedtem magam, bementem meglátogatni Oli-t. Túl van a gyomormosáson, most már csak pihennie kell 1-2 napot. Pont akkor mentem mikor aludt. Leültem az ágya melletti székre. Még meleg volt, úgy, hogy volt itt bent valaki. Biztos a banda többi tagja. Eltelt pár óra mire Oliver fölébredt, de megérte Rá várni. Mosoly ragadt az arcra mikor meglátta, hogy ott vagyok. De egyben el is szégyellte magát.

-Sajnálom… Nem akartam. Én csak bevoltam rúgva, nem tehettem róla.

-Semmi baj. Már megtörtént, változtathatni, úgy sem tudunk már rajta. De beszéljünk inkább másról. Hogy érzed magad?

-Egész jól. A történtekhez mérten. De ugye Andy-vel kibékültél már?

- Honnan tudod, hogy összevesztünk?

-Volt bent és mesélt. Meg is fenyegetett, de az most nem lényeg… Azt hiszem ezzel tönkre vágtam a barátságunkat.

-MI? Mi az, hogy megfenyegetett? Mivel, miért?

-Mindegy… Majd elmondom máskor.- ekkor észrevettem egy lila foltot a karján.

-Oliver, mitől olyan a karod?- Mutattam a foltra

-Semmi, ez csak. Semmi…

Sikerült kiszednem belőle, hogy mitől olyan a keze. Andy szorította meg neki. De miért ilyen erőszakos? Először megfenyegeti, aztán kiderül, hogy bántotta is Őt. Gyorsan felkaptam a cuccaimat és elmentem, hogy Andy-vel beszéljek. Oliver óvatosságra intett. Felhívtam Ash-t, hogy hol van Andy. Ők sem tudtak többet, ezért Ő is rátelefonált Andy-re. Feljött a lakásba és elmondta, hogy mit beszéltek. Nem volt túl sok jó híre és ezt az arcán is láttam.

-Nos… Andy csak annyit mondott, hogy elment „mulatni” valahova. A hangján hallottam, hogy bepiált. A háttérben meg valami diszkó zene szólt. Sztem egy bárba mehetett, ami tele volt csajokkal. Végül Andy csak annyit mondott, hogy „Lekell tennem hívnak a nők…”

-Erre már nem tudom mit mondjak…- sírva fakadtam és ráborultam Ash vállára. Ő nem értette ezt az egész szituációt ezért nagy nehezen, a sírással küszködve elmeséltem neki mindent. Szerinte mind a hárman hibásak vagyunk. Oliver, mert nem bírt magával. Én, mert hagytam magamat. Andy, mert nem hallgat meg engem és azt hiszi, minden úgy volt, ahogyan Ő azt elképzeli. Ash ezután el is ment, találkozója volt egy lánnyal. De megígérte, hogy később felhívja Andy-t és megbeszéli ezt vele is.

Köszönöm a több mint 200 megtekintést!:)) Sajnálom, hogy az utóbbi napokban nem jelentkeztem csak éppen egy álmomat akartam megvalósítani:D