Strange behavior

8. rész

A lányokkal már egy jó ideje beszélgettem. Észre se vettük, hogy mennyire elszaladt az idő. 6 óra körül lehetett. Mivel már jobban voltam ezért, hárman átmentük Missy-hez.  Rendeltünk pizzát, megnéztünk egy jó kis vígjátékot, iszogattunk is közben. Valaki csöngetett. A házi gazda nyitott ajtót, de nem állt kint senki. Pár perc múlva újra csöngetést hallottunk, ekkor már együtt mentünk. Nem tudtuk, hogy valaki szórakozik velünk vagy zaklat, vagy csak képzelődtünk és nem is csönget senki… Félve, de ajtót nyitottunk. Nem erre számítottunk, de a BMTH állt az ajtó előtt. Oli pár üveg sörrel a kezébe és egy széles mosollyal a száján köszöntött minket. Én csak oda mentem és rácsaptam egyet a mellkasára.

- Idióták ez nem vicces. Tudjátok, hogy féltünk?- vágtam be a durcát

- Ugyan mát mitől? Csak a horror filmekben áll egy gyilkos az ajtóban, miközben 3 barátnő csajos estét tart.

- Akkor sem kéne csöngetgetni majd elbújni, aztán újra becsöngetni…

- Miről beszélsz? Csak egyszer csöngettünk…

- Haha nagyon vicces… És egyébként, honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Hát oké, te biztos jobban tudod… Talán onnan, hogy kiírtad Twitterre? Na de Én bulizni jöttem.- villantott egy huncut mosolyt és megveregette a vállam

- De. Én nem. Én nem is írtam ki semmit Twitterre. A telefonomat otthon hagytam.- néztem furcsán Oliverre, de ő meg fogta a kezem és oda húzott magához táncolni.- Jó de mi lesz a zenével?

- Máris!- szólt Missy és berakott a BMTH-tól egy albumot. Pontosan a Sempiternal c. albumot.

Amit mi ott nyolcan műveltünk, azt nem nevezném táncnak. Inkább csak össze-vissza vergődésnek. Minden esetre jót röhögtünk magunkon, de engem még mindig nyomasztott az a gondolat, hogy ki csöngetett be a srácok előtt és, hogy ki írogat az én Twitteremben. Mikor ezen gondolkoztam megint csöngettek. Oli ment kinyitni az ajtót. Már megint senki. Azonban most volt egy papír a lábtörlőn hagyva. Most már mi is oda mentünk az ajtóhoz. Meg néztük mi volt a cetlire rá írva: „Jó a buli?” Oli kilépett a házból, kisétált az utca közepére és körbe nézett.

- Hé haver! Ha elkaplak, akkor nagyon megbánod, hogy itt szórakozol.

Ebben a pillanatban elhajtott egy nagy fekete furgon nem messze a háztól. Villant valami az ablakából, mintha fényképeztek volna belőle és ami még gyanúsabbá tette az az volt, hogy nem volt rendszámtáblája. Én teljesen bepánikoltam. Tudtam, hogy az a fickó van a dolgok mögött aki a paintball mérkőzésen is ott volt és aki követett az utcán. Sarah felajánlotta, hogy haza visz kocsival csak, hogy már mindenki ivott és a srácok se kocsival jöttek. Ja meg persze Missy szülei is elvitték a kocsit, úgy h ezt bebuktuk… Oliver kísért haza gyalog. Míg mi ketten bóklásztunk a vak sötétben, addig a többi banda tag a lányokat szórakoztatta a lakásban. Szorosan átkaroltam az Én gentleman-emet, míg ő a derekamnál tartott. Néha-néha megbotlottunk az alkohol hatása miatt vagy valami hülyeséget tettünk… Olyat amit nem kellett volna. Már egy ideje sétáltunk, mikor Oli megállított. Közel húzott magához és átölelt. Viszonoztam neki, majd a fejemet a vállára hajtottam, mire Ő belesúgta a fülembe:

- Tiffany Bell szeretlek.

Erre a reakcióm először csak egy lassú szájra puszi volt. Ebből egy csók lett. Egy nagyon hosszú, érzelmes csók. Egy erdő mellett voltunk, így hát besétáltunk, de közben nem eresztettük el egymást. Ő felemelt, Én a lábamat összekulcsoltam a derekán. Neki nyomot egy nagy fának, majd egy hosszú csók szünet következett. Ezután levettem róla  a felsőjét, Ő a nadrágomnál kezdte. Lassan ott tartottunk, hogy már csak a fehérneműink voltak rajtunk. Ekkor hírtelen egy hatalmas lelkifurdalás jött rám. Elengedtem Őt és ellöktem magamtól.

-Úristen Oliver… Mit csinálunk mi?- néztem rá kétségbe esetten és felkaptam magamra a földön heverő ruha darabjaimat.

-Én… Sajnálom nem akartam.- Közben a szájából ömlött az alkohol szaga. –Szere… szeretl- a „szeretlek” szót sem tudta kimondani, olyan részeg volt… Majd pár másodperc múlva össze esett. Kétségbe estem, nem tudtam mit csináljak. Az egyetlen ötletem az volt, hogy felhívjam Andy-t. Tárcsáztam is a számát. Amíg ő megérkezett addig próbáltam eltűntetni az történtek nyomait. Én rendesen felöltöztem de Oli-ra már nem volt időm ráadni a felsőjét. A nadrágját is csak nagy nehezen adtam rá, de begombolni elfelejtettem. Az én fekete harisnyám elszakadt és a hajam is kócos volt, amit nem tudtam mivel megcsinálni… Andy időközben megérkezett. Iszonyat kínos volt, de először nem tűnt fel Neki.

-Azonnal vigyük kórházba.- s ezzel fel emelte Oli-t a földről és be rakta a kocsi anyósülésére. Én hátra ültem és onnan néztem az eseményeket. Láttam rajta, hogy feszült és ideges, így hát annak oldása képpen megindítottam a beszélgetést.

-Andy. Ne haragudj, hogy ilyen késő este elrángattalak otthonról.- nem szólt semmit, csak bele nézett a vissza pillantó tükörbe és azon keresztül méregetett Engem.- Remélem semmi baja sem esik Olivernek. Nagyon aggódok érte. Mentünk haza fele és egyszer csak össze esik.- ennél a mondatnál akadozott a szavam, hisz nem egészen így történtek a dolgok…

Most se szólt semmit, csak elnevette magát. Szúrós tekintettel nézte végig a mellette ülő testét. Megérkeztünk. Andy kiszállt, de most nem segített ki engem a kocsiból, ahogyan szokott, csak megállt és nézett az autón kívülről. Meg várta míg kiszállok és egyedül ráncigálom ki a beteget az ülésből.

-Azért segíthetnél egy kicsit- förmedtem rá, de Ő csak rám nézett a hideg tekintetével és elsétált.

-Rákérdezek a recepción, hogy mit csináljunk vele.- válaszolt flegmán

Pár orvos sietett ki az épületből, de Andy sehol se volt. Hordágyra rakták és betolták egy kortetembe, ahonnan csak fél óra múlva jött ki pár nővér és a főorvos.

-Mi történt vele? Jobban van? Mitől ájult el? Válaszoljanak már!

-Kérem nyugodjon meg. Az állapotát stabilizáltuk. Valószínüleg még bent tartjuk pár napig, és ami azt illeti, holnap gyomor mosásra lesz szüksége. Olyan dolgokat ivott össze amit nem kellett volna. Túl nagy mértékű szeszes italt fogyasztott ami meg tette a hatását.

-De ugye jobban lesz?

-Természetesen, semmi féle maradandó sérülése sem lesz, de ezentúl jobban oda kéne figyelnie, hogy mit, miből, mivel, mennyit iszik. Sőt a legjobb az lenne, ha kerülné egy darabig az alkohol tartalmú italokat.

-Köszönöm Doktor úr.- és el is sietett.

A dokival való beszélgetés után meg kerestem Andy-t. Nem sokáig kellett keresnem. A recepción ült és valamin nagyon gondolkozott, látszott rajta. Oda mentem hozzá és leültem mellé. Sóhajtottam egy nagyot és a fejemet a vállára hajtottam. Valami reakciót vártam Andy részéről, de semmi. Máskor, ha rádőlök a vállára akkor vagy egy puszit nyom a hajamba, vagy megsimogatja az arcom, de valamit mindig. Most nem… Csak felállt és kisétált. Cigizni ment és én pár perc múlva követtem Őt. Már a 4. szál cigijét szívta pár perc alatt. Nem nézett rám, csak elfordult. Olyan volt mint egy duzzogó kis gyerek.

-Andy. Valami baj van? Olyan furcsán viselkedsz…- Mielőtt megszólalt , csak gondolkozott, hogy mit mondjon.

The spoilsport

7. rész

Estefelé lementünk a parkba sétálni egyet a bandával. Útközben Ash és Jake kedvéért beugrottunk a közértbe, venni pár üveg piát. Nem is tudtam, hogy Jake is oda van az alkoholért, na mindegy. Oda érve pár kissrác, kb 15-16 évesek lehettek, a közönségnek zenéltek, némi pénzért. Oda mentünk hozzájuk, meghallgattuk, hogy, hogy csinálják. Persze pár fiatal miközben elmentek mellettük, lehurrogták őket. Andy rosszalló tekintettel nézett vissza rájuk. Miután eljátszották a Linkin Park- Numb-ot, Andrew oda ment hozzájuk, a srácok rögtön felismerték Őt és a BVB többi tagját is. Bíztatta, őket, hogy így tovább és ne adják fel csak azért mert valakinek ez nem tetszik… Nagyon kedvesek voltak, az egyik be is próbálkozott nálam. Elkérte a telefonszámomat, de nem adtam meg, csak a fecbook-omat. Láttam Andy-n a féltékenységet, ezért oda húztam magamhoz majd hosszasan megcsókoltam. Ezzel lenyugodott, de Dave arcára kiült a csalódottság (Ő aki bepróbálkozott). De hát mit tehetek, ha egyszer itt van nekem az én tökéletes barátom… Ezután arrébb mentünk, kerestünk valami árnyékosabb, hűvösebb helyet ahol nyugodtan elhülyülhettünk. A többiek kb 10 perc után beálltak mint a szemét a piától. Ő persze figyelmes és nem ivott az Én kedvemért. Jinxx és Jake azon veszekedtek, hogy ki feküdjön a rózsaszín pokrócon, ugyanis mind2 azon szeretett volna, Ash pedig, úgy sikoltozott mint egy kislány, mert egy aprócska pók mászott felfelé a combján. Ezek megbolondulnak, ha isznak…

- Tif, menjünk arrébb egy kicsit, mindenki minket néz.

- Remek ötlet!- pattantam föl azonnal. Sétálgattunk, s közben beszélgettünk.- Andy? Te milyen vagy mikor becsiccsentesz?

- Majd mutatok egy videót… De nem hiszem, hogy te azt látni akarod.- Nézett rám azokkal  a gyönyörű kék szemeivel és villantott egy huncut mosolyt.

- Miért? Annyira csak nem lehet gáz…

- Hát… Majd meglátjuk- ölelt át és egy puszit nyomott az arcomra.

Gyors lépteket hallottam a hátam mögül. Valaki futott utánunk. Így is volt, valaki egy nagy lendülettel Andy nyakába ugrott és lábait a dereka köré kulcsolta, kezeit nyakába fonta. Olyan erővel pattant rá, hogy szegénykém majdnem dobott egy hátast.

- ANDYBABAA- kiáltotta az idegen és csókokat adott a hajába. Ismerős hangja volt, oda kaptam a fejem, hogy megnézzem ki az. - Hiányoztál plüss maci- majd leugrott a hátáról és elénk állt.

- Juliett? Mit keresel Te itt? Húzzál innen a francba…- szólt Andy idegesen.

- De én csa…

- Leszarom, eltakarodhatsz- vágott közbe Jul, szavának és meglökte egy kicsit a vállánál.

- Hé, hé, hé! Te meg mi a faszt csinálsz?- lökte meg egy idegen férfi hátulról Andy-t. Valószínűleg Juliet aktuális barátja lehet… Ő erre idegesen megfordult és azzal a mozdulattal lekevert egyet a fickónak.- Balhét akarsz buzi gyerek? Tőlem megkaphatod. Hozzá ne merj érni többet a barátnőmhöz vágod?- Mondta idegesen a férfi…

- Hagyjad, nem éri meg! És különben is Én vagyok a hibás, Én jöttem ide hozzájuk. Nem kell most ide a felhajtás, csak mennyünk innen… - mondta Juliett és köszönés képpen egy puszit nyomott Andy ajkaira. Ezt már nem nézhettem tétlenül. Muszáj volt megtépnem, olyan ideges lettem, így hát megsimogattam egy kicsit a haját… Jack, Juliet pasija oda jött hozzám és gyomorszájon vágott. Andy behúzott egyet a pasinak, míg Jul csak röhögött rajtam… Mikor ezt meglátták a többiek rögtön oda „siettek”, vagyis inkább csak oda vánszorogtak részegségükben. Ash szavai nem egészen voltak kivehetőek, de azt mindannyian hallottuk, hogy megfenyegette a fickót és Ő is nyomott egyet a szeme alá. Erre Jack már csak fetrengve fogdosta az arcát, a kurvája meg pátyolgatta. A srácok fel segítettek a földről és haza vittek. Felhívták a lányokat és elmesélték Nekik a történteket. Ők rögtön értem siettek. A szobámban aludtam Andy, mellett, mikor megérkeztek.

- Sziasztok.- suttogták kórusban.

- Jobban van már?- kérdezte Missy aggodalmasan.

- Persze, most már csak szundikál.- nyugtatta meg Andy

- Hoztunk ám neki egy „jobbulást csokit” – ezzel elővette a háta mögött rejtegetett mogyorós Milkát.- Tudjuk, hogy ez a kedvence, így hát vettünk neki egyet.

Andynek közben elkellett mennie egy fotózásra, úgy, hogy a lányokra bízott engem. A skacokra nem igen lehetett volna, hisz nekik is megvolt a maga problémájuk… A sok Jack Deniel’s, skót whiskey és sör megtette a hatását. A wc egésznap foglalt és egy szabad lavor sincs… Mikor felébredtem akkor a security egy hatalmas mosollyal üdvözölt.

- Tiffany!! Végre, hogy felébredtél. Azt hittük, hogy az ajándékodat Mi fogjuk megenni.

- Ajándék? Milyen ajándék?- értetlenkedtem, majd átadták az én kis Milka csokimat.- Uuu, csak nem?- csillant föl a szemem.- Hmm ez a kedvencem, köszönöm, hogy gondoltatok rám.-  És egy hatalmas ölelkezésbe kezdtünk.

- Nade, Tif. Elmesélnéd, hogy még is mi történt?

Elmeséltem nekik mindent, ami ma történt, mire a reakció csak ennyi volt:

- Az a lotyó… csak tudjam meg, hogy hol lakik. Haja nem marad, már amennyit hagytál neki.- mondta Sarah, és adott egy nyelvnyújtós, kacsintós pacsit.

 Sajnálom, hogy hétvégén nem írtam, de szombat, vasárnap nem igen tudok net közelben lenni:/ De a hét többi napján írok, és próbálok minél több részt kirakni egy nap alatt! 

Daily Adventure

6. rész

Nem tudtunk egymásnak ellenállni. Ő engem, Én Őt vetkőztettem. A nadrágjánál kicsit elakadtam a sok szegecses öv miatt, hisz úgy egymásba volt gabalyodva az a minimum 4 öv, nem is tudtam, hogy hol is kéne hozzá kezdenem. Mondanom sem kell nagyon égő jelenet volt, persze Andy ezen is jót szórakozott, majd villantott egy Colgate reklámba illő mosolyt…

- Majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni- ezután 2 mozdulattal ki is kapcsolt a nadrágján minden akadályt.

- Héé ez csalás! Ezt a trükköt nekem is meg kell mutatnod, hogy a következő alkalommal nekem is menjen- bele haraptam az alsó ajkamba, remélem értette a célzást…

- Hmm… Következő alkalom?- Ekkor elővette azt az igazi rossz fiús tekintetét és huncut mosolyra húzta a száját.

Ő ezek után felém kerekedett, őrült csókolózásba kezdtünk. A levegő csak úgy forrt közöttünk és ezután megtörtént aminek meg kellett… Rendesen kifárasztottuk egymást, így hát elszunyókáltunk.

Másnap reggel, 10 óra fele Andy ébresztett egy „jóreggelt” csókkal. A reggelimet aznap ágyba kaptam. Meleg szendvics, hmm imádom!

- Jó reggelt- mondtam eléggé kómás hangon és vetettem egy szintén kómás mosolyt.- nagyon fincsinek néz ki és milyen jó illata van. Köszönöm!

- Jó étvágyat gyönyörűm.- nyomott egy puszit a kócos hajamba.

Pár falat után már nem tudtam többet enni.

- Tif, egyél még… Mostanában nagyon keveset eszel

- De nem bír…

- Nincs de! Ma még sok dolgunk van és kell az energia!- vágott közbe a szavamnak

- És mi lenne az?

- Hát el kell mennünk hozzád, össze pakolni a cuccaidat.- Ezután szorosan meg fogta a kezem, hiszen tudta mi következik…

- Hova hozzám? Neeem… Andy Én oda vissza nem megyek többet!! Nem érdekel, annak a háznak a közelébe se megyek!- Törtem ki hisztérikusan, már-már kiabáltam.

- Nyugodj meg Tiffany, nem lesz semmi baj. Oda megyünk, Te gyorsan bepakolsz, majd elhúzunk onnan, ahogy csak lehet. Rendben?- megsimogatta az arcomat, s ezzel a mozdulattal le is törölt egy éppen kigördülő könnycseppet.

- Rendben…- mondtam neki durcásan.

Szorosan magához ölelt és a fülembe súgta „ Szeretlek, nem hagyom, hogy bajod essen”. Majd ki kecmeregtünk az ágyból és elindultunk készülődni. Én valami futásra alkalmas ruhát kotortam ki a táskámból, míg Andy csak a szokásos, tökéletességbe öltözött. Elindultunk… Mikor már közel jártunk, akkor felismertem a környéket. Kezemet ökölbe szorítottam, fogaimat csikorgatni kezdtem. Andy vezetés közben csak szavakkal tudott nyugtatgatni, ami ide kevés volt. A távolban felbukkant a ház… Kapkodtam a levegőt, miután a ház mellé értünk és leparkoltunk. Kiszállás után szorosan Andy karjába kapaszkodtam. Kivettem a kulcsot a zsebemből, majd remegő kézzel próbáltam kinyitni az ajtót. Nagy nehezen sikerült betalálnom a kulcslyukba. Andy előre ment, de továbbra sem engedtem el a karját. Mondtam merre menjen. Mikor beléptünk a szobámba, akkor gyorsan neki kezdtem a pakolásnak. A törött tükör darabok még mindig a földön hevertek, némelyik még véres is volt. Borzalmas volt ott lenni, ezért próbáltam minél gyorsabban végezni.

- Készen vagyok, mennyünk innen a picsába azonnal!

Gyors léptekkel hagytuk el a házat, majd bepattantunk a kocsiba és elhajtottunk. A vissza pillantó tükörből bámultam vissza. A szívem majd megállt, mikor megláttam, ahogyan egy nő mosolyogva néz utánunk az ablakból. Andy-re kiabáltam, hogy kurva gyorsan taposson a gázba. Értetlenkedett,   egy darabig, de a második kiabálásomra már megtette. Haza érve a banda már a házban volt és nagyban iszogattak. Az ajtón belépve, a túlságosan is jókedvű Ash-el találtam szembe magam aki egy üveg Vodkát tartott a kezébe. Megkínált belőle de Én csak egy szúrós tekintetet vetettem rá és felszaladtam a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, hogy senkise zavarjon. A srácok, köztük Andy is, értetlen fejet vágva nézett a szobám után. Kopogtattak, de nem válaszoltam. Kétségbe voltak esve, hogy mit csinálok egyedül odabenn. Csak ültem a sarokban és sírtam. De csak annyira hangosan, hogy azt más ne hallja rajtam kívül. 5 órája ülhettem ott egyhelyben. Minden 60. percben dörömböltek az ajtómon. Nem engedtem be őket továbbra sem. Pár perc múlva megjelent Andy az ablakomban. Bekopogott és meg beengedtem.

- Mit keresel itt? Hogy kerülsz az ablakba?

- Felmásztam egy fára. De elmondanád, hogy mi ez az egész? Miért zárkóztál be ide? Tudom, hogy ki vagy borulva a mai dolog miatt. De ilyet ne csinálj többet, aggódtam miattad! Nem tudtam mit csinálsz itt egyedül, féltem, hogy valami hülyeséget teszel…

- Bocsáss meg- ezzel a nyakába borultam, ott folytattam a sírást. Megsimogatta a hátam, Én meg erősen szorítottam ölelés közben. Mintha nem akarnám, hogy elengedjen. 

Várom kommentjeiteket!:)

Még mindig rendszeresen ellenőrzöm az oldalt, hátha erre téved egy BVB vagy egy Andy rajongó, aki szívesen olvasná az oldalt és esetleg egy bíztatást írna kommentbe, hogy érdemes lenne további részeket írnom:) A remény hal meg utoljára, szóval bízom abban, hogy az oldalam egyszer még "befut". :))