The follower

5. rész

Míg Sarah-ékhoz mentem végig egy furcsa, nyomasztó érzésem volt. Valaki követ engem. Lépéseket hallottam mögülem. De mikor hátra néztem nem volt ott senki. Andy számát, már gyorshívóra raktam hátha szükségem lesz rá… Újra lépteket hallottam és azt éreztem, hogy egyre közelebb érnek hozzám. Mikor már szinte ott volt mellettem, akkor megfordultam. Az ütő megállt bennem, olyan hírtelen volt. Azt hittem, vagyis reméltem, hogy csak a gondolatom játszik velem és nincs ott senki, csak én képzelem oda. De hát nagy hű-hó a semmiért. Csak egy kislány jött mögöttem. Fellélegeztem. De ezek után is ugyanolyan lépteket hallottam. Erre én elkezdtem rohanni, s a léptek felgyorsultak mögöttem. Hátra nézni már nem mertem, csak futni. Rohantam ahogy bírtam. Már láttam is a házat. Kezdtem fáradni, de én csak futottam. Közben fel hívtam Sarah-t, hogy mire oda érek nyitva legyen az ajtó, ne kelljen ott állnom…egyedül… az az nem egészen  egyedül. Oda értem az ajtó elé, ami pont akkor nyílt ki mikor oda értem. Üvöltöttem, hogy csukják be azonnal. Nem értették miért vagyok ennyire kiborulva. Ki néztem az ablakon és láttam, hogy valaki figyel egy fa mögül. Remegő ujjal mutattam a fára s mögötte az ismeretlen alakra, de ők nem láttak ott senkit. Felajánlották, hogy oda mennek megnézni és Én is menjek velük. Nem akartam, de őket sem akartam oda küldeni. Makacskodtak és oda mentek megnézni, hogy lenyugodjak. Odamentek. Megnézték. Senki sem volt ott.

-Honnan veszed, hogy követett Téged valaki?-kérdezte Sarah

-Hallottam, éreztem. Miért nem hiszitek el?

-Mert megnéztük és nem volt ott senki. Nyugodj meg, csak paranoiás vagy.

-De hallottam, hogy fut utánam valaki, és Én tényleg láttam a fa mögötti embert.

-Mi meg nem láttuk. Kettő egy ellen. Ezek szerint nekünk van igazunk.

Ekkor Én neki dőltem háttal a falnak, meg fogtam mind két kezemmel a fejemet, leültem és hisztérikusan kiabáltam hozzájuk. Nem szoktam ilyen lenni, főleg nem egy hisztis picsa, ezt a lányok is tudták. Ezért álltak ott értetlenül. Hagytak nekem időt lenyugodni, aztán elmeséltem nekik mindent amire kíváncsiak voltak, a fogvatartásomtól kezdve a pikánsabb részekig.

-Szóval, Ti most jártok?-kérdezték kíváncsian

-Nem tudom… Erről még nem is beszéltünk. Vagy is még nem kérdezett rá. De úgy tűnik, hogy igen.

-Hát, akkor sokáig!- mosolyogtak rám, majd keresztbe tették a mutató és középső ujjukat.

Megnéztünk egy vígjátékot, hogy jobb kedvre derüljek. Utána Andy-vel is beszéltem telefonon és neki is elmeséltem a mai „kalandomat”. Meg nyugtatott, hogy ezt csak beképzeltem, mert nagy trauma ért az utóbbi napokban. A szívem hitt Neki de az eszem nem. Éjjel többször is felébredtem valamire. Úgy hallottam, minthogyha valaki lenne a lakásban rajtunk kívül. Lépcső nyikorgás csapta meg a fülem és láttam egy árnyat ahogyan közeledik a szoba felé. Nagy kő esett le a szívemről, mikor megláttam, hogy csak Sarah szülei azok. Haza jöttek, ugyanis egy későesti színházban voltak. Nagyon kimerült voltam, ezért szinte rögtön vissza is aludtam.

Másnap reggel megkértem Andy-t, hogy jöjjön értem. Haza vitt (Ő hozzájuk) és át vettem a cuccaimat, aztán elindultunk, hogy paint-ball-ozzunk egy jót. Felvettük a védő felszerelést és kaptunk egy öntapadó táblát is amire a nevünket írták. Egy ideje már észrevettem, hogy egy másik játékos engem figyel. Szóltam Andy-nek is, aki igazolta, hogy valóban néz. De azt mondta ne foglalkozzak vele. Így is tettem. De mikor jött pár játékos az ellenséges csapatból, akkor Andy velük volt elfoglalva, s Én addig fedeztem Őt. Az a bizonyos Valaki, ezt a lehetőséget ki is használta… Megragadta a karomat, majd elvonszolt a pályának egy olyan területére, ami már nem is volt része a pályának, így ott senki sem volt, csak mi ketten.

-Andy segíts!!-sikoltottam egy hatalmasat

A karjaimat lefogta, a bukósisakomat levette, a számat befogta. A lábamat még tudtam használni, mert az szabad volt. Összegyűjtöttem minden erőmet és tökön rúgtam. Ettől ő térdre kényszerült és elengedett. El akartam rohanni, de abban a pillanatban Ő ismét megfogta a lábamat. Húzott maga felé Én pedig csak sikoltoztam. Andy-t próbáltam hívni, aki kétségbe esetten keresett a pályán belül… Nem tudta, hogy hol vagyok. Amíg keresett, addig az elrablóm fejbe vágott valamivel. Ettől elájultam, de mivel az ütés nem volt elég nagy, ezért csak éppen hogy nem voltam magamnál. Mozdulni nem bírtam, csak annyit hallottam, hogy valakik dulakodnak. Nem hallottam tisztán mit mondanak mert mind a szavak, s mind amit láttam magam előtt összefolytak. Elájultam aztán Andyék házában ébredtem. Ott ült mellettem és várta, hogy mikor ébredek föl. Megnyugtató volt a közelsége, mégis napról-napra egyre jobban rettegtem. Azt ígérte megvéd, amit most meg is tett, de mi lesz ha legközelebb túl későn fog oda érni?

Miután felébredtem, utána még beszélgettünk egy kicsit, majd megkérdezte, hogy nem-e akarok oda költözni Ő hozzá. Ennek hallatára örömmel ugrottam a nyakába és puszikat adtam össze-vissza az arcára. Erre Ő megcsókolt. Fel emelt és befektetett az ágyba és elkezdte szívogatni a nyakam.

Aki további részeket szeretne, az komizzon, mert ezentúl csak úgy folytatom:)!

~Go to hospital for heavens sake

4. rész

El csattant egy hatalmas pofon, természetesen az Én arcomon. Ordibált velem, mindenfélének elmondott, s mindezt azért mert ő is olvasta az újságot amiben Én és Andy vagyunk. Sosem bírta elviselni, ha én boldog vagyok, ezért mindent megtett, hogy ne legyek. Miután ki üvöltözte magát, neki lökött a szobámban lévő tükörnek. A fejem neki csapódott a falnak, így eszméletemet vesztettem, a hátammal meg bele zuhantam a tükörbe és annak szilánkjaiba, ezért azok a hátamba álltak.

Mikor magamhoz tértem, egy szobában találtam magam. Pánik roham jött rám, mikor megláttam, hogy hol is vagyok. Előtörtek belőlem a kiskori emlékeim. Ez… Ez a szoba maga a pokol. El akartam menekülni, de nem ment. Oda voltam kötve egy székhez. Velem szemben egy nagy kereszt volt kitéve, ami a padlótól a plafonig ért. A falon Jézust ábrázoló festmények voltak. A szobát csak egy gyertya világította be. Meg csapott valami rettenetes bűz. Ez, a már évek óta ott rohadó vérnek szaga volt. Semmit nem tudtam tenni. Meg voltam kötözve, mozdulni sem tudtam. De mit tettem, hogy anyám újra ilyen eszközökkel próbál engem „nevelni”? A fejem hasogatott, miután bevertem. A hátam borzalmasan fájt, hogy az üvegszilánkokkal együtt dőltem neki a széknek. Eszembe jutott, hogy nálam van a telefonom, azon keresztül segítséget kérhetnék. Nehezen de sikerült kivennem a zsebemből. Andyt tárcsáztam. Meg szólalt a telefonomban egy női, lágy hang: „Sajnos nincs elég egyenleg a hívás kapcsolásához” . Megpróbálkoztam az sms-sel. Meg írtam neki „S.O.S” de ő erre csak 20 perc elteltével reagált. Felhívott. De a csörgést anyám is meghallotta a szomszéd szobából. Azonnal felvettem és próbáltam elmagyarázni, hogy hol vagyok. Sokkos állapotban nem jutottam túl sokra. Már hallottam is, ahogyan anyám idegesen lépked... dübörgött alatta a föld. Hallottam, hogy egyre közelebb és közelebb jön ahhoz a szobához, ahova bevagyok zárva. Benyitott, majd a hajamnál fogva kiráncigált és üvöltözött velem. Andy a telefonon keresztül csak annyit hallott, ahogy sikoltozom és ahogyan egy idegen női hang ordibál velem. Anyám meghallotta, hogy a telefonomnak túlsó vonalán van valaki. Ugyanis Andy a nevemet kiáltozta és kérdezte, hogy hol vagyok. Anyám oda ment lenyomta és össze törte. Levitt a pincébe. Féltem, hogy mit fog velem tenni, de nem könyörögtem Neki. Ordibáltam, mindent ami eszembe jutott. Erre Ő csak oda fordult hozzám, rám mosolygott, a mutató ujját az ajkaimra helyezte és le pisszegett. Egy érkező autó zajára lettünk figyelmesek. A Mi házunk előtt parkolt le valaki. Hosszasan csöngetett, kopogtatott az ajtón, majd bekiabált:

-Tiffany!! Ha itt vagy üvölts!

Anyám beragasztotta a számat, hogy ne legyek túl hangos. Én így csak nyögdécselni tudtam, ami túl halk volt ahhoz, hogy Andy meghallja. Anyám megragadott egy kést és szép lassan elsétált Andy fele. Mikor már messzebb volt tőlem, akkor leszenvedtem a számról a ragasztószalagot és teljes torkom szakadtából üvöltöttem egyet:

-ANDY!!!! VIGYÁZZ, HOZZÁD KÖZELEDIK!!

Ő erre megfordult, pont időben. Kitért anyám „na most megkésellek” mozdulata elől és kigáncsolta Őt. Lefutott hozzám, hogy kiszabadítson. Segített leszedni rólam a szögesdrótokat, amivel meg voltam kötözve. Elfutottunk az autóig, amibe azonnal beszálltunk és elhajtottunk. Fel hívtuk a rendőrséget, meg adtuk a címet, hogy hova menjenek. Félóra múlva jött egy hívás. A keresett személy nem tartózkodik a megadott lakásban, sőt nyomokat sem találtak, hogy hol lehet.

Erre Én össze rezzentem. Elkezdtem remegni, a vérnyomásom az egekbe szökött ezáltal az összes sebemből elkezdett ömleni a vér. Szerencse, hogy a közelben van egy kórház. Andy azonnal be vitt. Én újra eszméletemet vesztettem.

~*~ Andy szemszöge ~*~

Már 2 napja a korházban ülök és várom, hogy magához térjen. Orvosok és nővérek jönnek-mennek de egyik sem tud választ adni arra, hogy mikor ébred föl. Látogatói is mindig érkeznek, de őket is elszomorítja a hír, hogy még mindig alszik. Barátnői kétségbe esetten szólítgatják nevén, hátha meghallja és felébred, de hiába. Könny cseppek hullanak, imák hangoznak, de Tiffany csak alszik. Oliver is eljön látogatóba. Ő tőlem vár választ arra, hogy még is mi történt. De én sem tudom. Csak a pincés résznek voltam szemtanúja, de, hogy mit keresett annyi üvegszilánk a hátába. Arra a kérdésre mindenki keresi a választ, meg egy jó pár kérdésre... A legtöbb információt csak az tudja akiről azt sem tudjuk, hol van és miért tett ilyeneket a másik meg az aki előttünk fekszik eszméletlenül.

3 napja hallgatom a gépek pittyegését, ami jelzi, hogy életben van, csak éppen halottnak tűnik. Elszunyókáltam. Egy halk hang keltett föl, még pedig nem akárki hangja. Tiffany volt az.

-Tiffany! Végre, hogy ébren vagy.

-Andy.Miért vagyok kórházban? És mióta?

-3 napja kerültél ide. Nem is emlékszel? Egy pincében voltál bezárva. És haza fele úton elájultál, ömlött belőled a vér mindenhonnan.

-Nem emlékszem mindenre. Tulajdonképpen nagyon kevés dologra. Arra emlékszem, hogy anyám… Arra emlékszem, hogy egy szobában voltam lekötözve, aztán ugyan ez a pincében. Ennyi. Ő hol van?

-Azt majd később elmondom. Most inkább pihenj.

Ezután oda mentem hozzá és megcsókoltam. Erőtlen volt, éreztem a csókján. De egyenlőre annak örülök, hogy ébren van.

Egy hét múlva kiengedték a kórházból. Még mindig sok pihenésre van szüksége, de már sokkal jobban néz ki. Este egy általam elkészített vacsorával lepem meg. Biztosan örülni fog neki, egy hét kórházi koszt után.

Vacsora közben megbeszéltük, hogy elmegyünk, egy helyre, ahova már nagyon régen vágyott. Egy paint-ball mérkőzésre. Meglepett, hogy Ő ilyet is szeret, aztán felvilágosított, hogy őt az ilyen dolgok nagyon is érdeklik. Állítása szerint a „fegyvermániáját” apukájától örökölte. Miután ezt megosztotta velem, láttam, ahogyan egy hatalmas, gömböjű könnycsepp csordul le arcán. Próbálta elrejteni szomorúságát, de láttam, hogy valami miatt nagyon elkámpicsorodott.

~*~ Tiffany szemszöge ~*~

Megtörtem. Érzékeny pontom a szüleimről beszélnem másoknak. Könnyekkel küzködtem, mikor apámra terelődött a szó.

-Tif! Mi a baj?Mond már!- Ő kérdezgetett, de Én nem tudtam válaszolni-Mit szólnál ha most inkább aludnánk erre egyet? -Rá bólintottam.

De az alvásból végül nem az lett. Nem tudtam aludni. Ő egy pillanat alatt felém kerekedett és rám mosolygott. Annak a huncut mosolyának nem tudtam ellenállni. Mind ketten elnevettük magunkat és egy hosszan tartó csókcsatát tartottunk. A karjai közt én olyan biztonságban érzem magam. Ott el is aludtam.

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy dőlt belőlem a sírás, valami rosszat álmodtam. Nem emlékszem pontosan mit, de azt tudom, hogy anyámmal és apámmal kapcsolatosat. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy fent maradjak, így hát vissza aludtam…Vissza aludtam és a rémálmaim folytatódtak. Próbáltam felébreszteni magamat, mert álmomban a tudatomban voltam és tudtam, hogy csak egy álom, de nem bírtam felébredni. Végül Andy keltett föl. A valóságban sírtam, miközben szunyókáltam, így hát fölébresztett. Kérdezte tőlem, hogy miért sírok. Elmeséltem neki az álmom és azt is hogy azon a bizonyos napon mit kerestem a pincében. Az emlékeim vissza tértek, így hát az egészet elmondtam neki. Továbbá a gyermekkori „élményeim”-ről is beszámolót tartottam. Ő csak némán figyelt, le döbbenten. Nem akarta elhinni, hogy miket csinált velem abban a szobában. Meg ígérte nekem, hogy bármi is lesz mindig megfog védeni.

„-Bármi is történjen, Én mindig meg foglak védeni”

-Te vagy az én Batman-em- mosolyodtam el, majd megcsókoltam- De Én lassan indulok. Várnak rám a csajok. Kikecmeregtem a pihe puha ágyból, Andy karjai közül. Elkészültem, felöltöztem hajat csináltam, sminkeltem. Ő mindezt csak ámulta és bámulta. Arcán még mindig ott ült az aggodalom. 

-Vigyázz magadra!- és elköszönés képpen felemelt, a lábaimat köré fontam, oda nyomott a falnak és megcsókolt. Ez után a csók után kapkodtunk a levegőért. Életem egyik legjobb csókja volt ez. Le tett a földre és elköszöntünk egymástól.

My Fuckin' Mother

3. rész

Útközben eszébe jutott, mi lenne ha mind kettőnknek az arcára war paintet festene. Bele egyeztem. Ki tudna ellenálni Andy Biersack bármilyen ötletének?

Megálltunk a közeli cukrászda parkolójában, majd meg csinálta nekünk az ígért arc festést. Mikor bementünk a cukrászdába, akkor az emberek furcsálló szemekkel néztek ránk, néhányan meg is rémültek. Persze Mi ezen csak nevettünk. Az eladó sem tett másképp. Az Én kedvenc süteményem a kókuszgolyó, úgy, hogy Andy vett egyet nekem és egyet magának. Kiültünk a bolt teraszára, ahonnan szempillantás alatt eltűntek az emberek (biztosan a látványunktól). Andy becsekkolt twitteren, majd posztolt egy képet rólunk. BVB és Andy rajongók ezreinek féltékeny kommentjeit olvashattuk pár perc elteltével. Továbbá nem sokára megjelent Juliet is. Azt a fejet látni kellett volna, hogy kivolt akadva, mikor meglátott minket.

-Ki a f@szom ez?? Mit keresel vele? És nekem miért nem veszed föl a telefonodat b+? Tényleg képes vagy lemondani velem egy délutánodat, csak, hogy ezzel legyél?

Láttam Andy-n, hogy nagyon ideges. A kezét ökölbe szorította, majd vett egy mély lélegzetet és idegességét próbálta elrejteni, persze aki színészkedik is, annak ez megy.

-Én is örülök, hogy látlak Juliet. És az Ő neve nem „ez” hanem Tiffany. Nem tudom miért kell neked állandóan féltékenykedned. El kell fogadnod, hogy rajtad kívül van más nő is ezen a kibaszott bolygón és nem fogom megszakítani velük a kapcsolatot mert a barátnőmnek egyből féltékenységi rohama támad, ha egy percet is képes vagyok nélküle eltölteni.

-Azt hiszem Én megyek. Nem tudtam, hogy ekkora gond vagyok. – ezzel el is mentem, amilyen gyorsan csak tudtam

Andy rosszalló tekintetet vetett Julietre, meg rázta a fejét, aztán utánam jött. Mikor kiértünk a cukrászdából és felnéztünk a teraszra, akkor láttuk, hogy még mindig ott áll, mormog valamit az orra alatt, üvölt egyet, aztán megfog egy tányért és a földhöz vágja. Itt kicsit megijedtem tőle.

-Elmebeteg…-motyogta Andy – Sajnálom az előb...

-Andy, figyelj ha zavarok, akkor elmegyek- szóltam közbe a mondani valójába

-Nem, dehogy is. Mit szólnál,ha most haza mennénk és néznénk valami filmet?

-Mondjuk egy jó kis horrort?- vágtam rá egyből

Mikor vissza kocsikáztunk hozzájuk, akkor látom csak, hogy mekkora bitang nagy házban lakik, egyedül. Engem bekísért a „filmnézős szobába” aztán elment valahova. Nem mondta, hogy hova, de valószinüleg a konyha volt a cél mert pár perc múlva ínycsiklandozó pattogatott kukorica illata csapta meg az orromat. Utána megjelent egy nagyhatalmas kupac pattogatott kukival és kezében egy-egy üveg sörrel. ~A mai nap sem lesz semmi~ gondoltam magamban. Oda adta a sörömet, majd vetett rám egy elbüvölő pillantást, s közben a szemöldökét huzogatta. Elnevettem magamat, mire Ő is.

-Nah akkor mit nézzünk?- kérdezte- A véreset szereted, vagy inkább a természet felettieket vaaagy ennek a keveredését?

-Hmm… Legyen a természet feletti.

Andy egy nagyon sejtelmesen ilyesztő filmet választott. Egyszer meg is rándultam ijedtségemben. Ő ennek pont szemtanúja volt, úgy, hogy elnevette magát és szorosan átölelt.

-Nyugodj meg, ha kell megvédelek- ezek a szavak után adott egy puszit a fejemre- még egy filmtől is akár- erre mind ketten felnevettünk.

-Nem félek egy filmtől, csak attól ha ilyen hírtelen megijesztenek- próbáltam kimagyarázni az előbbit, sikerrel

A film vége felé bealudtunk. Reggel a telefonom zúgására ébredtem. Sarah hívott. Aggodalmaskodott, hogy hol voltam tegnap, ugyanis a pár tucat sms-éből egyikre sem válaszoltam. Meg nyugtattam, hogy csak Andy-vel voltam. El sem akarta hinni, hogy Én tényleg Vele vagyok, nem is csodálom hitetlenkedését, mert ez még  számomra is felfoghatatlan.

Pár órával később átjött a BVB többi tagja is próbálni. Eljátszottak pár dalt ,s utána le ültek pihenni a kanapéra.Ash persze bepróbálkozott nálam (mint minden egyes lánynál), de ezt Andy nem hagyta, inkább berántott az ölébe. Elkezdte csókolgatni a nyakam amit hagytam neki.

Ettől a többiek zavarba jöttek, így hát elköszöntek és kettesben hagytak minket. Hát ez gyosan ment- gondoltam. Ebből a nyak csókolgatásból szépen lassan egy igazi csók lett. Tudtam, hogy amit csinálunk az helytelen, de kit érdekel? A tilosban járni nincs jobb, főleg ha a bűntársad egy angyal. Egy bukott angyal.

Másnap az újságok, a tv, a fansite-ok tele voltak a képeinkkel. A csapból is mi folytunk. Ezeket a híreket Juliet is látta. Dél fele érkezett Andynek egy sms, amiben Simms szakított vele. Egy képet is csatolt hozzá, amin Juliet és egy idegen férfi van. Méghozzá egy ágyban készült a kép.

-Ezt figyeld!- mutatta meg nekem Andy az sms-t és a képet. Nézte még pár másodpercig, aztán elnevette magát.-Nem vagyok meglepve. Ez Juliet Simms valódi énje. Amint nem tetszik Neki valami rögtön ágyba bújik mással, csak, hogy féltékennyé tegyen.

-És…Mit fogsz most csinálni?

-Semmit.-jelentette ki tök nyugodtan.

-Szerintem Én megyek, gondold át ezt az egész szitut.

-Ezen nincs mit gondolkozni. De…Nem akarsz még maradni egy kicsit?- vetett rám egy  féloldalas mosolyt

-Maradnék Én. De haza kell mennem pár cuccomért. Majd azért hívsz?

-Persze hogy hívlak.

S mikor kiléptem volna a bejárati ajtón, vissza rántott a kezemnél fogva és megölelt. Én ezt viszonoztam. körülbelül egy percig ölelhettük egymást, és én közben éreztem a szuszogását, ami olyan megnyugtató volt, amilyet ritkán érzek. Olyan gyengéd volt, az összes szeretetét éreztem benne. S az illata is elkábított. De ennek is vége lett egyszer. Az ilyen jó pillanatok kevés időnek tűnnek. Elviselnénk a végtelenségig. De semmi sem örök. Sajnos. Adott egy csókot, majd búcsút vettünk egymástól.

Mikor haza értem otthon volt anyám. Szerencsétlenségemre. Próbáltam minél észrevehetetlenebbül beosonni –a saját szobámba…- és el vinni, amit szerettem volna. A szobámból kilépve láttam, hogy ott áll előttem anyám. Láttam az arcán a dühöt. Tudtam, hogy ez nem jelent jót. Jól sejtettem...

Black Veil Brides

-balról jobbra a banda tagok-: Jinxx, Jake, Andy, Ash, CC

Bring Me The Horizon

The Uniform

2. rész

9 évvel ezelőtt vesztettem el apámat, azóta anyámmal élek együtt. Nem jövünk ki túl jól. Nos ő szereti betartatni a szabályit én meg amolyan „szarok a szabályokra” típus vagyok. Nem szeretek otthon lenni, sőt… utálok. Jobb a békesség, ezért ő amíg otthon van, addig én máshol, mindegy hol, csak máshol legyek... Sarah és Missy szülei szinte családtagként tekintenek rám, annyi időt töltök náluk. Ha nem náluk vagyok, akkor az utcán bóklászom. Nem igen szoktam haza járni. Anyámat nem is izgatja, ha már napok óta nem látott otthon.

Ma délután elmegyünk a csajokkal a helyi parkba, úgy hallottuk a BMTH fog egy kisebb koncertet tartani. 2 órányi készülődés után végre elindultunk. Mikor megérkeztünk akkor a fiúk még csak a hangszereket hangolták, addig odamentem Oliverhez, a csapat front emberéhez (nagy cimborák vagyunk ám:D). Meglepetten bámult rám, mikor meglátott.

- Tif! Hát te?- kérdezte tőlem izgatott és meglepődött hangnemben

- Én csak, hallottam hogy itt lesz fellépésetek, aztán jöttem egy jót tombolni.

- Örülök, hogy eljöttél. Végre hallgatsz valami jó zenét is!- nevette el magát, majd megborzolta az 1 órán át készülődő frizurám.

- Na de!!- kaptam a fejemhez, hogy megigazítsam a hajam, amit sikeresen tönkre is vágott- most jössz nekem egy itallal-  jelentettem ki meglehetősen morcos hangon- És különben is mi az, hogy végre valami jó zenét is?

- Tudod, hogy csak húzlak- aztán bele boxolt egy barátit a vállamba- De nekem most mennem kell! Vár a színpad- kacsintott rám, oldal mosollyal  majd odébb állt.

Ezt a jelenetet a lányok mind végignézték. Nem is nagyon értették, hogy mi volt ez. De aztán elmagyaráztam nekik, hogy már régebb óta ismerjük egymást, még azelőtt jóban voltunk mielőtt Oli énekesnek állt volna.

A koncert után elmentünk a bandával egy elitebb sörözőbe. Sőt. Nemhogy elit volt, de ide csak híres arcok és azok meghívottjai léphettek be. Oda bent össze futottunk a BVB-vel. Oli bemutatott minket nekik, de Andy egyből levágta, hogy kik vagyunk. Már megismert minket a múltkori koncertről, a VIP részen.

-Cső Andy!- köszönt oda Oli

-Csá Sykes! Téged is látni még? Oh kiket hoztál magaddal?

-Ő itt Tiffany, Missy és Sarah.

-Jaaa, persze. Rögtön tudtam, hogy ismerősök vagytok nekem!-vágta rá Andy és elmosolyodott.

Hirtelen gyomorgörcsöm támadt. Tényleg felismert engem Andy? ~Tif! Menny oda! Szólítsd meg!~ gondoltam magamban, majd vettem egy mély lélegzetet és…

-Öhmm szia Andy!

-Szervusz gyönyörűm.- köszönt rám csábos mosollyal és rám kacsintott.

Ekkor a szívem majd megállt. Ezek után úgy lefagytam, hogy csak akadozó beszéddel tudtam oda nyögni Neki valamit.

-Én-izé-hát-csak annyit akartam – a fejem körülbelül olyan vörös lehetett mint egy ráké.

-Akkor Mi léptünk, holnap tali- szakítottak félbe minket a lányok.

-Nos Tif, ha jól emlékszem még jövök neked egy itallal, méghozzá egy jó kis whisky-vel- szólt közbe Oli

-Még jó,hogy! Azt hittem már meg feledkeztél róla.

Abból az egy pohár whiky-ből lett még egy pár kör, amire a fiúk hívtak meg. Végül annyira  kiütöttem magam, hogy talpra állni nem tudtam. Aztán Andy haza akart furikázni, de még az érthető beszédre is képtelen voltam, hogy elmagyarázzam hol is lakom, úgy, hogy elvitt az Ő házukba. Reggel hírtelen nem tudtam hol vagyok. Nagyon hangos horkolásra lettem figyelmes. Mikor megláttam nem hittem a szememnek. Andy? Mit keres itt és hol vagyok? És a karjai mit keresnek a takaróm alatt? Felébresztettem, hogy megkérdezzem mi is történt tegnap este.

Elmesélte, hogy miután hazahozott, sikerült rábeszélnem Őt is arra, hogy igyon pár pohár pálinkát, meg ami van otthon. Úgy, hogy két –már nem igen szomjas- jómadár szórakoztatta egymást. Részletekre egyikünk sem emlékszik. Arra főképp nem, hogy mit keresett az Ő keze az Én takaróm alatt. Kicsit mindketten elpirultunk, mikor erre a kérdésre próbáltunk választ adni. Erre Ő, hogy megtörje a kínos csöndet, egy sexy-s hajbatúrás után megkínált reggelivel, amit én örömmel fogadtam el, hiszen a kedvencemet csinálta, szalonnás tükör tojást. Nem csalódtam. Andy még egy tükörtojást is képes elrontani, persze én úgy tettem, mintha életem legfinomabbját ettem volna. Ő hírtelen elnevette magát.

-Tif! Nem vagy te olyan jó színész, hogy elhitesd velem, amit eszel az ízlik.- mondta jókedvűen- Mit szólnál, ha reggeli után még lepihennénk egy kicsit, aztán elmennénk valahova?

- Benne vagyok, de hova?

-Még nem tudom, majd meglátjuk

A beszélgetésünket közbe zavarta egy váratlan hívás. Andy-t Juliet hívta. Hamar lekoptatta a barátnőjét, aminek Én megörültem, de közben zavarodottan néztem rá. Nem értettem, hogy miattam miért mondja le a barátnőjével való közös programot. Rövid beszélgetésük után Andy unottan köszönt el Juliettől, majd szemforgatás közepette kinyomta a telefont.

Kissé kínosan éreztem magam egy szál fehérneműben, úgy, hogy elmentem a fürdőbe átöltözni. Pólót viszont, Én okos elfelejtettem magammal vinni, ezért Andynek kiabáltam, hogy hozzon nekem egyet a táskámból. Rögtön a legfelsőt vette ki, amin pont egy Batman logó volt.

-Wow! Te is Batman rajongó vagy? –kiabált nekem a fürdőbe, örömteli hangon.

-Persze, imádom! Már az összes részét láttam minimum négyszer! A szövegét már kívülről fújom.

-Na, egy újabb közös!

A résnyire kinyitott ajtón beadta nekem a pólómat.

-Mit szólnál, ha ma én is egy Batmanos pólómba mennék?- kérdezte tőlem izgatottan

-Uh, dejó lenne! Egyenruha! –örültem meg az ötletnek

Mikor kiléptem a fürdőszoba ajtaján, akkor valami hangos csattanást hallottam. Andy álla volt az. Ő ugyan nem mondta, de láttam az arcán, hogy teljesen elkápráztatja az amit rajtam lát.

-Nos, akkor indulhatunk?- kérdeztem tőle.

-Öhm, igen persze-a tekintetét egy pillanatra sem tudta levenni rólam, azokat a gyönyörű világító kék szemeit állandóan rajtam tartotta

Persze Ő is csodálatos volt és még mindig nem akartam elhinni, hogy tényleg vele fogok ma lógni. Udvariasan besegített a kocsija anyós ülésére, aztán elindultunk.

Andy Biersack

Black Veil Brides /énekes/

Oliver Sykes
Bring Me The Horizon /énekes/

Beginnings

Bevezetés.
Az Én nevem Tiffany Bell. Legjobb barátnőim Sarah és Missy. Velük egy buliban ismerkedtem meg. A 8. szülinapi bulimon. Apa rendezte nekem, ahova velem egykorúakat hívott meg, a kollégái lányait, mondván tegyek szert több barátra. Ez így is lett. Úgy, hogy, így lettünk mi hárman legjobb barátnők. Idén 10 éve, hogy boldogítjuk egymást.:D

1. Rész

Éppen a kedvenc bandám koncertjére igyekszünk a barátnőimmel Missy-vel és Sarah-val. Hosszas buszozás és villamosozás után végre meg érkeztünk. Egész koncert alatt teljes gőzzel tomboltam, ugráltam és énekeltem amennyit a tüdőm engedett. Láttam a lányok is nagyon élvezték főleg a fejem bámulását, mert nem akármilyen pofákat vágtam le, miközben torkom szakadtából üvöltöttem.

A legjobb az egészben, hogy VIP jegyünk is volt, így találkozhattunk a Black Veil Brides frontemberével, Andy Biersack-al. Fotózkodás és dedikálás után szóba elegyedett a körülötte össze gyűlt rajongóival, így hát velünk is. Kerek szemekkel néztem, ahogyan Ő beszél, ahogyan mosolyog , ahogy elneveti magát ,miután a rajongók vicces hozzászólásokat fűznek a story-jához. Igen, ez a helyzet. Teljesen belé zúgtam. De sajnos itt vége is a csodás idillnek, hiszen megérkezett a bulirontó Juilet Simms. Ő lenne az, ki millió rajongót képes egy Instagram-ra feltöltött képpel megféltékenyíteni, amin Ő és Andy éppen egy romantikus csókkal pecsételik meg a 2. évfordulójukat (persze a háttérben befigyel egy tökéletesen megterített asztal, melyen jobbnál jobb ételek csücsülnek). 

-Andy!!Meddig kell még várnom rád?!- szólt Juliet hisztisen és rángatta el tőlünk kedvencünket.

-Tiffany, Sarah, akkor húzzunk mi is. - szomorkodott Missy és elsétált lehajtott fejjel.

Haza érve mind a hárman benyomtunk egy-egy Monster energia italt, de egy Jack Daniels is lecsúszott még utána. Mondanom sem kell teljesen bevadultunk. Missynél töltöttük az estét, szerencsére a szülei sem voltak otthon, így hát elfogyasztottunk még egy kis alkoholt és buliztunk még pár órát. Már éjfél is elmúlhatott, mikor valaki kopogtatott az ajtón. A rendőrség volt az. Bevittek minket az őrsre, valószínűleg csend felháborítás miatt... Már nem emlékszem mit akartak ott velünk, úgy be voltunk nyomva. Másnap reggel otthon ébredtem. Nem tudtam, hogy, hogy kerülök oda. A fejem állatira hasogatott,hányingerem is volt, de felkaptam magamra valamit és elindultam Missy-hez, hátha ő jobban emlékszik a tegnap történtekre. Korán oda értem. Mikor csöngettem, akkor az anyja nyitott nekem ajtót.

-Szia, Tif! Hogy, hogy ilyen kora reggel itt?

-Jó reggelt. Én csak Missy-t keresem.

-Még alszik, de felébresztem.

-Nem, nem kell!- Tiltakoztam- Majd később felhívom, addig haza megyek.

-Gyere csak be. Ha nem is ébresztem most föl, akkor várd meg míg felébred.

-Rendben, köszönöm!- Ezzel besétáltam, de közben ujjaimat össze fonva drukkoltam, hogy a ház egyben legyen (a tegnapi buli miatt:D)

Nagyon jó fej anyukája van. Kedves meg minden. Míg Missy a szobájában szunyókált, addig én és Missy anyja megbeszéltük a tegnap történteket. A rendőrség pénz bírságra büntetett minket ... Szégyelltem magam, hisz nem kevés pénz volt amit én nem tudtam volna kifizetni. De Missy szülei tehetősek, így felajánlották, hogy kifizetik helyettem, Sarah helyett és persze a lányuk helyett is. De ha még egyszer ilyen előfordulna, akkor az már a mi saját zsebünkből menne.

Lépteket hallottam a lépcső felől. Csipkerózsika volt az, aki szintén másnapos volt, úgy mint Én.

-Cső Mis!-köszöntem oda, aki hírtelen azt se tudta ki vagyok.

-Ohh. Szia Tiffy! Mizu?- kérdezte, hallhatóan elég fáradtan és nyűgösen.

Elbeszélgettünk ott egy darabig majd haza mentem. Ez egy rossz döntés volt. Anyám tiszta ideg volt (mint mindig). Kiabált velem a bírság miatt. Amiatt, hogy már kora reggel elmentem itthonról, és amiatt, hogy éjjel sem otthon voltam, hanem kitudja hol. Én tudtam csak Ő nem. Missy-éknél majd az őrsön. Hiába magyaráztam el neki mindent. Neki lehet ám beszélni... De ez mindennapos dolog, hogy ilyen feszült és ideges. Én meg számára csak egy box zsák vagyok, akin levezetheti a levezetni valót.

Ha tetszett akkor komizz, hogy tudjam érdemes-e még folytatni:))!

Akinek nem elég jó a fantáziája az így képzelje el:

Tiffany Bell

Sarah Winter

Missy Moon